"Az emberek szívesen ragaszkodnak a problémáikhoz. Megoldásokat keresnek rájuk, de mindamellett szeretik is öket. Amikor végképp elegük lesz a gondjaikból, könnyebben át fogják tudni adni azokat Istennek, az Isteni Szeretetnek. És akkor szabadok lesznek."
"Mindenki Istenröl beszél, de senki sem ismeri Öt, senki sem tudja, hogy hogy is néz ki, bár ismerünk különbözö istenábrázolásokat. De egy dolgot tehetünk, mégpedig azt, hogy mindig érezzük magunkban Isten jelenlétét. S ebböl azután tudhatjuk, hogy Ö mindig velünk van. Ö minden pillanantban velünk van, ezt folyamatosan érezhetjük és így minden pillanatnak örülhetünk."
Egy tanítvány meséli: "Szwámiji többször magával vitt, amikor keresztény templomokba látogatott el. Ez számomra újdonság volt, hiszen hindu hanyományokat követek. Szwámiji arra tanított engem, hogy Isten egy és ugyanaz a templomban és a hindu szentéjben és hogy az Istenanya egy Durga Istennövel. Anélkül, hogy erröl olvastam volna, Szwámijival jártam a templomokat. Egyik alkalommal azt mondta nekem: "Csak szeress!" "De hogyan szeressek?" -kérdeztem. "Elöször is, kezd el szeretni önmagad. Nem arról van szó, hogy kényezteted magad; csak légy elégedett azzal, aki vagy és ahol tartasz. Ha egyszer ez sikerül, akkor képes leszel szeretni mindenkit."
"Könnyü beszélni az önátadásról, de sokszor nehéz megtenni azt, mert olyannyira köt bennünket a büszkeségünk, ami elhiteti velünk, hogy másoknál különbek vagyunk. Ha valamit tényleg meg akarunk változtatni, ha tényleg el akarjuk engedni a büszkeségünket, akkor az meg is fog történni."
"Amikor imádkozunk, azt általában kifelé tesszük és azt mondjuk, hogy Isten ott van én pedig töle külön, itt vagyok. Ne válaszd el magad Istentöl! Tégy meg mindent azért, hogy mindig imádkozzál, teljesen mindegy, hogy milyen imát mondasz. Amikor Istenhez beszélsz, akkor a benned lévö Igaz Önvalódhoz szólsz. Imádkozzál szívböl!"
Szrí Szwámi Vishwananda: "Sok út vezet az Istenmegvalósuláshoz, miként sok folyó árad ugyanabba az óceánba. A legfontosabb, hogy a számodra legegyszerübb formát megtaláld. Bármelyik úton, bármelyik ösvényen haladhatsz, minél egyszerübb az, annál szabadabbnak fogod érezni magad. Erröl ismered fel a te utadat. Nem mondhatom azt neked, hogy ezen az úton megvalósítod Istent, azon pedig nem. Isten ott lakozik mélyen a szívedben és csak azt kell tenned, hogy elmédet a szívedre irányítod és oda összpontosítasz. Mindig tedd meg a töled telhetöt, hogy érezd Istent."
"Egy fontos dolgot tudnotok kell: a spirituális úton a legfontosabb amit tennünk kell, hogy elménket úraljuk. Azt mondjuk, hogy 'Figyeld a gondolataidat!' Mi is a gondolat? A gondolat egy elképzelés. A gondolatot megteremtjük. A gondolat egy képzelet, de akkor miért mondjuk, hogy figyelni kell öket?
Szrí Szwámi Vishwananda: "Tudjátok, hogy milyen nagy jelentösége van a Tanító lábainak, amikor beléptek egy hindu templomba. Amikor beléptek, az elsö amit a látogató megpillant az az Istenség lába (lábfeje). Az elsö, amit ilyenkor a teszel, hogy megérinted lábait. Amikor ott állsz Mestered elött, az elsö, amit teszel, hogy lábaihoz lehajolsz. Ilyenkor a nagyság elött hajolsz meg. A benned lévö Isten elött hajolsz meg. Meghajolsz a Mesterben lévö Atya elött. És ez az, amit Krisztus* is mondott. Szó szerint ezt mondta. Szavaihoz nincs is mit hozzáfüzni. [* Kisztus az mondta: “Az Atya és én egyek vagyunk.”] Teljesen egyértelmü, hogy Isten nem-dualitása (nem-kettössége) benne van az emberben. Az Isten-Megvalósulás útján nem tudod Istent megvalósítani, ha büszke vagy. Nem fogod Isten megvalósítani, ha durva vagy. Csak úgy tudod Istent megvalósítani, ha alázatos vagy. Az emberek ellened lesznek. De te tudod, hogy hová tartasz és mi a célod. Elmélkedjél el ezen." (Részlet Szwámiji a Shree Peetha Nilaya Központ (Springen) kápolnájában tartott tanításából.)
Csendesítsd el tehát elmédet és használd azt rendeltetése szerint és hallgass az intuiciódra (megérzés). Isten azért adta neked az intuiciót, hogy azt kövesd, ezért tehát meg kell tanulnod hallgatni rá. Akkor leszel képes meghallani amit a megérzésed mond neked, ha elcsendesülsz. Így képes leszel elfogadni, amit mondani akar neked. Gyakran tapasztalom, hogy emberek az elméjükre hallgatva azt mondják nekem, 'Swamiji, az intuiciómat követtem', pedig nem így van. Az intuició és az elme két különbözö hang, amit hallunk. Az elme hangja mindig hízelgö. Mindig azt sugallja neked, hogy te vagy a legjobb, bármit teszel is, az helyes és arra ösztönöz, hogy még több ehhez hasonló dolgot tegyél. Ezzel szemben az intuició hangja éles és direkt és nem hízeleg. Az élet során gyakran van úgy, hogy fegyelmezni kell önmagad, érzed, hogy azt kell tenned, mégis elkezdesz gondolkodni a dolgon és azután az ellenkezöjét teszed.
Szri Szwámi Vishwananda így folytatja: "Krishna azt mondotta, 'Amikor az elme valamilyen külsö tárgyra irányul, akkor hozzá hasonlóvá válik.' Nem azt mondom, hogyha tökre gondolsz, akkor azzá válsz, de bizonyos tulajdonságait elsajátítod, így nehézkes és lusta leszel. Bizonyos tulajdonságai megjelennek benned. Ezért modjuk azt, hogy elménket irányítsuk Istenre; legyen az elménk pozitív. Persze erre azt mondják sokan, hogy könnyü mondani, de nehéz megtenni! Egyébként nem nehéz, ha arra eddzük magunkat, hogy pozitívan gondolkodjunk és ha minden pillanatban azt tudatosítjuk magunkban, hogy amit éppen tettünk az ítélkezés, vagy kritika volt-e? Azután pedig végezz önvizsgálatot és ilyen módon képes leszel elmédet megeddzeni. Nagyon könnyü egyszerüen kimondani az ítéletet, nem igaz? És a nyelvben nincs csont, így hát nehéz azt megfékezni. De ha eddzed, ha gyakorolod és megvan benned az elhatározás, hogy tényleg akarod, akkor megtudsz változtatni dolgokat. Máskülönben te is olyan leszel mint a majmok. Ezért mutatják nekünk, hogy ne tégy ilyen dolgokat, mert olyan leszel mint én és akkor nem lesz különbség közted és köztem. Ezt kell erösítened, mert ha pozitívvá akarsz válni, ha az emberi léthez méltó életet akarsz élni és végül Istenmegvalósulásra törekszel, akkor emberi lényként kell hogy gondolkodjál. Nem azt montam, hogy állatként, mert az állatok nem gondolkodnak. Az állatok erösen az intuiciójukhoz kötödnek és azt követik. Az ember hatalmas ajándékként megkapta a tudást és annak a lehetöségét, hogy azt megfelelö módon használja, de sajnos nem ezt teszi. Az ember tudja jól, hogy árt önmagának, mégis megteszi és azt mondja, majd késöbb megváltozom. De mikor késöbb? Ha nem tudsz változni most, akkor késöbb túl késö lesz. A változások tehát most kell hogy megtörténjenek, amikor tudatos vagy, amikor felismered, hogy mit kéne tenned, akkor kell változni. Ezért mondják az Írások, hogy zengesd Isten nevét. Engedd, hogy elméd elmerüljön Istenben és Istenhez szóló dalod által megváltozz és hagyd, hogy az igazi szeretet felébredjen benned. Mert ezt a szeretetet nem lehet elérni, ha kifelé nézel, csak ha befelé nézel, akkor tapasztalhatod meg. Ez a feltételnélküli szeretet, amiröl beszélek nem olyan, mint amikor manapság valaki egyik nap azt mondja, hogy 'Igen, szeretlek,' és holnap azt mondja, hogy 'Gyülöllek'. Ugyanannak az embernek egyik nap azt mondja, hogy szereti, másnap pedig már gyülöli. A feltétel nélküli szeretet az igazi szeretet, amit az emberek évszázadokon át, életeken át kerestek. És most egy olyan korszakban éltek, amikor erröl sokat lehet hallani; mindenhol erröl lehet hallani, de most ebben a korban nemcsak hallani lehet róla, hanem gyakorolni is lehet azt."
Szri Szwámi Vishwananda így folytatja: "Ismeritek a három kicsi majmot - az egyik a két fülét fogja be, a másik a száját, a harmadik pedig a két szemét. Ahhoz, hogy az elménket kordában tartsuk, erre a három érzékszervre kell nagyon odafigyelni. Mert az amit látunk és amit hallunk az befolyásol bennünket. Például, ha valaki valami jót mond valakiröl, akkor az emberek azt mondják, ez unalmas, tegyük félre a témát, ezt senkit sem érdekel. De ha pletykáról van szó, akkor bizony mindenki hozzáteszi a magáét és azt még jól meg is füszerezi. De amit beleteszel, az ott van benned is. Ha a pletykát te még megtoldod, akkor azzal magadat fejezed ki. Az okos ember viszont önmagát elemzi és azt mondja ilyenkor magában: "Várjunk csak, mi közöm nekem ehhez?" Az elme viszont másképp müködik. Mint ahogy a három majom figyelmeztet: Ne láss, ne hallj és ne beszélj! De az emberek általában épp az ellenkezöjét teszik, mert az érzelmeket vált ki belölük. Vegyük például az újságot, vagy vegyük a médiákat, mit tesznek velünk? Érzelmeket váltanak ki bennünk. Láttatok már valaha olyan újságot, amiben jó hírek vannak? Az elsö oldal, a címlap tele van mindenféle szenny hírrel. Miért? Minden nap úgyanaz áll benne, és miért? Mert az elme csak ezt képes felfogni, ezt a sok negativitást. Az elme vonza magához a negativitást. És azután amikor azt veszed észre, hogy az életedben nem jutsz elöbbre és nincs változás, akkor felteszed magadban a kérdést, hogy: 'Miért'? Azt mondod magadnak, hogy én jó vagyok és mások a rosszak. Miközben elemzed magad nem veszed észre, hogy az is nagyon fontos, amit befogadsz magadba, söt mi több, nem csak az, hogy mit fogadsz be, hanem az is, hogy azt hogy kezeled."
"Jai Gurudev! Ma szeretnék az elme müködéséröl beszélni. Elöször is, mit értünk az elme alatt? Az elme: a gondolatok, a tapasztalataink, a korlátaink, az ítélkezés, az unalom, az aggodalmaink. Mindezek az elme tulajdonságai, de nem maga az elme. Az elme nagyon gyorsan képes különféle valóságokat különbözö tulajdonságokkal felruházva megteremteni. Az elsö, amit az elme nagyon gyorsan képes megteremteni, az az ítélkezés. A megtapasztalás csak ezután következik, mert az ítélkezésböl és az aggodalomból ered minden megtapasztalás. Tehát, az elme legerösebb tulajdonsága az ítélkezés és ebböl erednek az elme további tulajdonságai, mint például a kritizálás, a büszkeség és az ego. Mindezen tulajdonságoknak az eredete az ítélkezésböl ered. Az elménk állapota a folytonos ítélkezés. Amikor elemezzük önmagunkat,- nem úgy mondom, hogy elítéljük önmagunkat. Mert mi történik, amikor azt mondjuk, hogy elemezzük önmagunkat? Önkénytelenül is, azt nézzük ami rossz bennünk, a negativitásra összpontosítunk. Sosem azt látod meg, ami pozitív benned. Amire azt mondod, hogy jó benned, azt egyszerüen félre teszed. De az, ami negativ, az igen, azt bizony megvizsgálod mindenféle szemszögböl, kiértékeled, és végül pedig megsajnálod magad. Ez az elme tulajdonsága, a folytonos ítélkezés. Ítélkezel mások felöl és önmagadat is elítéled. Ez az, amit Krisztus is mondott! Az, amit a másikban elítélsz, az egy kicsit benned is ott van. Ezért nem tudod azt a másikban elfogadni. Miért legyen meg a másiknak az? Nekem sincs. Ismeritek ezt, nem? Szeretnétek, ha minden a tiétek lenne és a másiknak ne legyen semmije. Ilyen az elme."
Szri Szwámi Vishwananda így folytatja: "Ami a változást illeti, az emberek sokszor azt mondják: 'Nem tudok megváltozni', azt mondják, ' majd késöbb, most még fiatal vagyok és élvezni akarom az életet.' Pedig az élet megy tovább és nem tudhatod, hogy mikor fogsz meghalni. Ki tudja, hogy mikor jön el a halál pillanata, ezt nem tudhatod. Lehet, hogy lezuhan egy meteorita és itt a vége mindennek. Ezért tehát a változás és a változtatás ideje mindig a jelen pillanat kell hogy legyen. Ez egy nagyon nagy ajándék. Ha változni akarsz, akkor változz most. Ne mond azt, hogy majd holnap, vagy hogy te már megváltoztál és nincs már mit tenned. A múlt az a múlté, a múlt meghalt, vége. Ha valamit akarsz, azt csak most teheted meg. Nem halasztatod kédöbbre, mert csak a Most létezik. Ezért, ha meg akarsz változni, akkor most kell megváltoznod. Ha egy bizonyos döntést hozol, akkor azt most kell meghoznod. Ezért tehát, ha a Most-ban tudunk lenni, ez a legnagyobb ajándék, ha a jelen pillanatban tudunk lenni, ez a legnagyobb ajándék.
"Bármikor és bárhol is legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a vallástalanság, akkor alászállok Én magam. A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-korszakra megjelenek Én." (Bhagavad Gita 4.7.-8). Ezért jött el Isten személyesen körülbelül 5000 évvel ezelött. Az Ö földi születéset ünnepeljük ma.
Bejegyzések
Megjegyzések
