"Szri Szwámi Vishwananda, Mi a következö mondat jelentése: 'Az utolsókból lesznek az elsök és az elsök lesznek az utolsók'?" hangzott el ez a kérdés egy Satsang alkalmával. "Világos, nem?" válaszolja Szri Szwámi Vishwananda. "Látjátok, a spirituális úton vannak bizonyos tulajdonságok, amiket ki kell fejleszteni magatokban. És melyek ezek? Alázat és szerénység. Nagyon gyakran az emberek, akik a spirituális úton vannak, mindig a legelsök szeretnének lenni, függetlenül vallási hovatartozásuktól. Pedig a Szent Írások kimondják: 'Ha el akarod érni Istent, még a száraz füszálnál is alázatosabbá kell hogy válj.' Nos, milyen egy száraz füszál? Meghajlott, legörbült. De még ennél is szerényebbé kell válni, ha Istenmegvalósulásra törekszünk. Ezt akarta Krisztus kifejezni, amikor azt mondta, hogy: 'Az utolsókból lesznek az elsök és az elsök lesznek az utolsók.', mert a spirituális ösvényen bizony gyakran gondolja azt valaki, magáról, hogy ö a legjobb. A világban mindig az hiszik az emberek, hogy ök a legjobbak. De egyet tudnotok kell: Mindig lesz valaki, aki nálad is jobb és csak akkor fogsz mindenböl tanulni, ha alázatossá válsz. Ameddig az emberben ott rejlik ez a büszkeség, legyen az spirituális büszkeség, vagy a világ felé irányuló büszkeség, addig az ember mindig azt hiszi magáról, hogy ö a legjobb. De valójában ö lesz az utolsó, mert a büszkesége nem vezet sehová. Tudjátok így van ez, ha azt hiszi magáról valaki, hogy ö olyan nagyszerü és mindenkinél nagyobb. Csak az, akiben a szerénység uralkodik, az lesz az elsö. És amikor ez így van, az illetö nem hangoztatja, hogy: 'Én vagyok az elsö, én vagyok az utolsó' , vagy ehhez hasonlók. Nem, mert egy ilyen ember nyugodt és hallgat.
Úgyanúgy mint ahogy egy úriember sem mondja soha magáról, hogy ö egy úrimeber. Hány úriember mondja azt magáról, hogy ö az? Egy sem! Úgyanígy nem fogod soha azt mondani magadról, hogy nagyszerü vagy. Ha ezt csak gondolod magadról, már az is büszkeséget jelent."