Szrí Szwámi Vishwananda így folytatja: "Amikor megkérdezünk ilyen embereket (akik nem használják az elméjüket), hogy boldogok-e, gyakran azt válaszolják, hogy nem boldogok. Valójában azért, mert nem tudják, hogy mit akarnak valójában. Mert arra hallgatnak, amit mások mondanak. Mit tesztek, ha valaki azt mondja nektek, hogy a spirituális út nem hasznos? Rajta, mondjátok! Azt válaszoljátok, hogy 'Ez nem így van'? Ilyen állításon elgondolkodtok, nem? Képzeljétel csak el, amikor a spirituális út elején valaki elkezd nektek mindenfélét beszélni és megpróbálnak titeket meggyőzni, hogy az út, amit választottatok, az nem a helyes út. Persze hogy ilyenkor felülkerekedik az elme. Tudjátok hogyan jönnek létre a mende-mondák? Elmesélek egy történetet egy királyról, akinek neve Kandalshena volt:
Egy nap a király háborúba indult. Mialatt háboruskodott egyik minisztere a következőt mondta a király titkárának: "Tudod-e, hogy a király meghalt?" Ès persze a király titkára nagyon megrémült. Azután egy Rishi érkezett a királyi palotába és kihírdette, hogy a király halott. Napokon át gyászolta a népe. Sírtak, rítak, míg a harmadik napon visszatért a király és látta, hogy mindenki fehér ruhát visel. A hindu hagyomány szerint a gyász színe a fehér. Tehát a fehéret nem csak a spirtuális ösvényt járók viselik. Miért is a fehér szín? Mert azt jelképezi, hogy a régi Éned meghalt; azért viseltek fehéret, mert Isten felé tartotok.
A király tehát látta, hogy mindenki gyázruhát visel és megkérdezte: "Kit sírattok ennyire?" Amikor megtudta, hívatta a titkárát és kérdőre vonta: "Ki mondta neked, hogy meghaltam?" Titkára így válaszolt: "Tudod, a miniszer mondta nekem. Hívatta tehát őt is és a minisztere ezt mondta: "Hát nekem egy bizonyos faluban mondták a falubeliek, hogy 'Kandalshena meghalt'. Tehát elmentek ebbe a bizonyos faluba és találkoztak ott egy fazekassal, aki keservesen sírt. Hívatták, hogy jelenjen meg a király előtt. A király szigorúan kérdőre vonta: "Hogy merészeled azt állítani, hogy én meghaltam?" "De hát királyom, én nem állítottam azt, hogy meghaltál." "De hát mindenki azt mondja, hogy te azt mondtad 'Kandalshena meghalt'. Igaz, azt mondtam, hogy 'meghalt Kandalshena', de Kandalshena a szamaram, és az tényleg meghalt." A király erre tudni akarta, hogy a fazekas miért nevezte el a szamarát Kandalshena-nak. A fazekas pedig elmesélte: "Egy nap, amikor az őserdőben jártam, megláttam ezt a szamarat, ami emberi hangon szólt hozzám: "Kandalshena vagyok és szeretnék veled menni. Vigyél magaddal és én minden kívánságodat teljesíteni fogom." A fazekas így hát magával vitte a szamarat, aminek ugyanaz volt a neve, mint a királynak és amikor a szamár meghalt a fazekas a szamarat siratta. Amikor tehát ezt meghallották az emberek, azt hitték hogy a király halt meg. Azért meséltem el ezt a történetet, hogy szemléltessem, hogy pletykák és mindenféle hiresztelések mennyire butává teszik az embereket. Az ember elveszíti a józan eszét, nem ismeri az igazságot és nem képes felismerni, hogy valójában mit is akar.
Tanuljátok meg tehát a szívetekre hallgatni, mert bármit is mondanak mások, abban mindig ott rejlik egy adag hazugság. De amit belül hallasz, abban ott van egy adag igazság." (folyt.köv.) Sri Swami Vishwananda
Bejegyzések
