"Tegnap a Darshan során karomban tartottam egy kisbabát. Olyan aranyos volt látni, amilyen volt. Odaadták nekem, kezecskéjébe tartotta a cukorkát, amit adtam neki, de abban a pillanatban, amikor a mamája felé fordult és őt nézte, már a cukorka se kellett neki. Csak a mamájához akart menni. Nagyon boldoggá tesz, amikor ezt a nagy odaadást látom. Az emberekhez szóltam: Gondoljátok csak el, ha az egész világ ilyen lenne, ha az emberek látnák a Valóságot. Ha tudnának Istenről, ha tudnák, hogy az illúzió világában élnek, ha mindennek tudatában lennének, elengednék az illúziót és az Isten-Megvalósulás felé fordulnának. Csodálatos volt látni, ahogy a kisbabát nem érdekelte még a a cukorka sem! Egy gyereket még a játékai sem érdeklik, amikor anyukáját megpillantja, ő lesz a legfontosabb a számára! Ezért van az, hogy amikor csinálunk valamit, eljutunk egy pontra, amikor már nem elégít ki bennünket amit csinálunk, mert minden, amit a világban teszünk, az anyagi jellegű, tehát korlátai vannak és valamikor véget ér. De ha valamit szívből teszünk, lehet az a legegyszerűbb dolog, abban örömünket fogjuk lelni. Légy tehát mindig egyszerű és szeretetteljes." Sri Swami Vishwananda
Bejegyzések
