Az elménk (1. rész)

"Jai Gurudev! Ma szeretnék az elme müködéséröl beszélni. Elöször is, mit értünk az elme alatt? Az elme: a gondolatok, a tapasztalataink, a korlátaink, az ítélkezés, az unalom, az aggodalmaink. Mindezek az elme tulajdonságai, de nem maga az elme. Az elme nagyon gyorsan képes különféle valóságokat különbözö tulajdonságokkal felruházva megteremteni. Az elsö, amit az elme nagyon gyorsan képes megteremteni, az az ítélkezés. A megtapasztalás csak ezután következik, mert az ítélkezésböl és az aggodalomból ered minden megtapasztalás. Tehát, az elme legerösebb tulajdonsága az ítélkezés és ebböl erednek az elme további tulajdonságai, mint például a kritizálás, a büszkeség és az ego. Mindezen tulajdonságoknak az eredete az ítélkezésböl ered. Az elménk állapota a folytonos ítélkezés. Amikor elemezzük önmagunkat,- nem úgy mondom, hogy elítéljük önmagunkat. Mert mi történik, amikor azt mondjuk, hogy elemezzük önmagunkat? Önkénytelenül is, azt nézzük ami rossz bennünk, a negativitásra összpontosítunk. Sosem azt látod meg, ami pozitív benned. Amire azt mondod, hogy jó benned, azt egyszerüen félre teszed. De az, ami negativ, az igen, azt bizony megvizsgálod mindenféle szemszögböl, kiértékeled, és végül pedig megsajnálod magad. Ez az elme tulajdonsága, a folytonos ítélkezés. Ítélkezel mások felöl és önmagadat is elítéled. Ez az, amit Krisztus is mondott! Az, amit a másikban elítélsz, az egy kicsit benned is ott van. Ezért nem tudod azt a másikban elfogadni. Miért legyen meg a másiknak az? Nekem sincs. Ismeritek ezt, nem? Szeretnétek, ha minden a tiétek lenne és a másiknak ne legyen semmije. Ilyen az elme."