Szwámiji így folytatja: "Az alacsonyabb szintü nem képes a magasabb szintbe behatolni.
Ugyanígy van ez, mikor azt mondjuk, hogy szeretjük Istent, de ha a szeretetet még nem fedeztük fel önmagunkban, akkor Istent sem vagyunk képesek szeretni. Tovább kell keresnünk, még mélyebbre kell hatolni önmagunkban. De ha nem csendesülünk el, ha nem sikerül a gondolatainkat elhallgattatni, akkor nehéz lesz. Az elsö lépésben meg kell próbálni belsö nyugalomra találni. Mi következik ezután? Valamelyest lenyugszunk. Egy bizonyos fokú örömöt fogunk megtapasztalni. De ez még nem minden. Sokan, akik eddig eljutottak, azt mondják magukban: 'Igen, elértem.' De ha késöbb valaki megkérdezi tölük, hogy 'Hogy vagy?', akkor bizony az lesz a válasz, hogy 'Hát, két hétig megtapasztaltam a szeretetet, de azután el is múlt.' Vagy amikor ide eljöttök, itt átélitek a szeretetet, de egy idö után elmúlik. Pedig a szeretetnek valójában nincs vége, mert az végtelen, csak az elme ami elfedi. Nos, milyen lehetöségek vannak arra, hogy a szeretet tüze ne oltódjon ki benned?
Teremts mindig kapcsolatot az emberekkel. Bár amikor azt mondom, beszélgessetek egymással, az sokak számára azt jelenti, hogy érdektelen dolgokról kezdenek el fecsegni. Napjainkban ilyenek a beszélgetések, igaz? Beszélgessetek inkább spirituális dolgokról, beszéljetek arról, hogy mit éreztek, beszéljetek Istenről! Ha Istenről beszéltek, annál jobban meg fog erősödni bennetek az Isten iránti szeretet. Akkor ez a szeretet nem csak néhány hétig lesz érezhető, hanem mindig kísérni fog benneteket. Mindig érezni fogjátok. Erről beszélt Krisztus, amikor azt mondta: "Amikor két-három ember a nevemben összejön, akkor én is köztetek vagyok." Ez a két-három ember a kölcsönös szeretetet jelenti, nem azt, amikor érdektelen dolgokról beszéltek, hanem amikor beszédetek által felébresztitek magatokban az isteni szeretetet.
És amikor ez a szeretet ébredezik bennetek, akkor olyan módon foktok vágyni utána, mint amikor egy finom sütit megkivántok. Ha egyszer megizleltétek, mindig szeretnétek belőle egy darabot." (Sri Swami Vishwananda)