Építs fel egy kapcsolatot Istenhez | Bölcseletek a Mestertől

Paramahamsza Vishwananda: Emlékszem egyszer meséltem egy szentről, Szvámi Revathi kérdezett...mi is a neve? Lakshmimani Dévi. Végezte a dzsapáját, 300.000-szer zengette el a mantráját és csak azután evett. Nos? Csinálnátok ezt? Ha azt mondanám, hogy végezettek 100.000 dzsapát....a reakció az lenne, hogy 'Óh'! Hogy lehet ezt megcsinálni? Már látom, hogy mi zajlik a fejetekben, számoljátok, mennyi időbe is fog ez telni, mi mindent kell csinálnom...ezt meg ezt meg ezt....Ez a különbség egy bhakta - aki igazából vágyik Istenre -, és azok között, akik úgy tesznek, mintha Isten után vágyódnának. Nagy különbség van a kettő között. Ezért van az, ha megnézzük a szentek, a szent emberek életét, akiknek megvan a kapcsolatuk Istenhez. Nem csak a Szádanáról van szó! A Szádhana egy dolog. De amikor Isten mindannak részesévé válik, amit az életedben csinálsz, akkor minden a szádhanáddá válik. Nem csak akkor, amikor egy fa alatt zengeted a nevét. Mahavatar Babadzsi mondja, hogy emlékeztesd magad arra, hogy Isten mindíg veled van, nemcsak akkor, amikor a szádhanádat végzed, nemcsak akkor amikor zengeted a nevét. Legalább is remélem, hogy tudod, hogy amikor Isten nevét zengeted, Ő veled van. Igaz? Tudjátok ezt? Hányszor beszélgettek Vele? Az, aki a legkedvesebb számotokra, az aki a legközelebb áll hozzátok.
Azonban nektek nincs időtök Rá! Arra van időtök, hogy az üzlettel foglalkozzatok, annyi minden mással. A kapcsolatotokkal, a fájdalmaitokkal, a szomorúsággal, de Istenre van reggel 20 percetek és este 20 percetek. Ha egyáltalán! És elvárjátok, hogy Isten csak úgy egyszerűen megjelenjen nektek! Nem, Ő nem fog! Először fel kell építeni Vele a kapcsolatot. És a kapcsolat felépítéséhez idő kell. Igaz? Be kell Neki bizonyítanod, hogy szereted Őt. Ez nem azt jelenti, hogy Ő ezt nem tudja, de szereti látni, hogy ezt kimutatod Felé. Úgyanúgy, mint amikor szerelmes vagy valakibe. Ha csak azt mondod a másiknak, hogy 'Szeretlek'. Ok, rendben szeretsz, de ezt a szeretetet ki is kell fejezni. Úgyanúgy Istenhez fűződő kapcsolatodban is. Ne legyen az csupán felszines. Mert a felszinesség sehová sem vezet. Nem azt mondom, hogy vonuljatok egy fa alá és csak folyamatosan 'OM Namo Narayanaya'-t zengessétek  és majd Shriman Narayanaya megjelenik előttetek. Nem! De próbáljátok mindenben, amit csináltok megtalálni Narayanayat! És a köztetek lévő kapcsolat által fog eljönni hozzátok. Gondoljátok, hogy a Gopikat Krishna csak úgy egyszerűen hívta, anélkül, hogy a Gopik vágytak volna Krishna után? Az életük volt, Krishna volt az életük. Mindegy hogy milyen volt Krishna. Krishna volt az ő életük. Ahogy mondtam, Ő a legkedvesebb, és Ő az, aki megvéd, aki gondoskodik. Akár látjátok Őt, akár nem, Ő veletek van.  Lehet, hogy a Szádhanátokat felületesen végzitek, de Ő mégis ott van melletetek, a pillanat, amikor kiejted a nevét, Ő ott van veletek. És Ő az, aki megvéd, aki gondoskodik rólatok. Úgyanígy Pralad Maharaj. Meditált, vágyott Isten után. Csupán öt hónap után...6 hónap után...ok. egy hónappal több...akár ha 1 évbe is telik. Hányan közületek érték ezt el? Egyikőtök sem! Sok év meditációja, sok év Szádhanája, egy kisfiú elérte Őt, csupán hat hónap alatt! Csodálatos, igaz?