skip to main |
skip to sidebar
Szwamiji beszédének lerövidített összefoglalója: A Diwali Ünnepe ( a fény ünnepe) emlékeztet bennünket önnön belső fényünkre. Ezért van az, hogy Indiában nem csak a hinduk, de a keresztények is megünneplik. Amikor megnyújtuk a sok aprómécsest, arra gondoljunk, hogy belső fényünk is nyúljon ki, elűzve a sötétséget. A sötétségből ragyojon fel a fény és e fény ragyogja be elménket is. Istent arra kérjük ezen az ünnepen, hogy ragyogjon át a sötétségen, melyet akarva, akaratlanul megteremtünk magunkban. Amikor benne vagyunk a mindennapok verklijében, megfeledkezünk arról, hogy valójában miért is vagyunk itt, megfeledkezünk a bennünk lévő szeretetről. Emlékezzünk arra, hogy mi magunk-e fény vagyunk, mi magunk vagyunk e szeretet. Emlékeztessük magunkat arra is, hogy ez a fény nem csak bennünk van, hanem mindenben és mindenkiben, hisz Isten mindenütt jelen lévő (omnipresent). Sokszor nem látjuk a fényt. De gondold csak el, amikor éjszaka felnézel a csillagos égre, gyönyörködsz a csillagokban. S amikor napközben felnézel, nem látod öket, igaz? Pedig akkor is ott vannak. Úgyanígy van ez a belső fénnyel, akkor is ha nem látod, az mindig ott jelen van benned. Imádkoz Istenhez, hogy ragyogjon át rajtad ez a fény. A Diwali Ünnep egy másik szimbóluma, amikor Ráma Isten visszatér városába 14 éves számzetéséből. Ráma Isten visszatérése a fény újraeljövetelét jelenti.