Amit a Guru belül mond (3., befejezö rész) - Bölcseletek a Mestertől

PV: Amikor ülsz és meditálsz ébernek kell lenned. Összpontosítanod kell. Nem pedig azt csinálni, hogy ülsz és az elméd valahol máshol van. Ez azt jelenti, hogy még nem uralod az elmét. Akkor hogy akarod uralni a tudatot? Ahhoz, hogy helyesen végezd a meditációt, először is a testet kell uralni. Erre szolgálnak a szádhana, az ászánák és így tovább. A fizikai testet kell uralni. Azután pedig az elmét. Az elme, ami majom módjára ugrál ide-oda, először meg kell tanulni uralni és lenyugtatni. Igaz? És azután, amikor az elme elcsendesült, csak azután leszel képes egy meditatív állapotba lépni. Csak azután kezdhetsz el ténylegesen meditálni. Ami előtte van, az csupán egy dráma. Próbálkozz csak, az jó! Próbálkozz csak!
A mély meditációban az elme maga szétválasztódik. Az, ami a külső világban történik, az a külső tudás, a külső tudatosság. Van az elme-tudatosság és van a Purusha tudatosság, ami az Atma (a lélek) tudatossága. Tehát az, ami a külső világban létezik, az a manasz, a gondolatok, hogyan csináljuk ezt vagy azt, és ezek a gondolatok az uralkodók, ezek uralnak bennünket. Tehát nagyon sokszor, amikor az emberek leülnek meditálni, de még nem érték el azt a szintet, hogy teljesen elmerüljenek ebben a csend állapotában, így elméjük zarvart. És emiatt a zavar miatt, az amit belül hallanak - ezzel nem azt mondon, hogy Isten nem beszél-, de először  be kell lépned ebbe a csendbe, hogy meghalld ezt a hangot. Ha valaki nem lépett be a csend állapotába, akkor ez nem az a hang, hanem az elme hangja. Csak egy elmélyült tudatállapotban, a csend mélységében, csak ebben az állapotban hallhatod ténylegesen a belső hangot és még erre is kérj visszaigazolást a Gurutól.