"Amikor egy falevél a vízre hull..."

"Amikor egy falevél a vízre hull - gondolod, hogy a levél tudja, hogy merre fogja vinni a víz? Nem. Csak hagyja magát sodorni. Ugyanígy van ez, amikor a szél viszi a falevelet. Nekünk is ilyenné kell válnunk Isten kezében. A középpontunk a szívünkben kell hogy legyen, - hagyni, hogy a szívünk vezessen bennünket - csak nyiljunk meg és hagyjuk magunkat áramlani. Az élet nemcsak egy egyenes pálya. Az út egészen biztosan felfelé és lefelé vezet. Olykor lefelé. De ez csupán a te saját játszmád.Ez olyan mint egy játék. De ezen az úton felemelkedhetsz. Tudd, hogy ezen az úton - amikor olykor lefelé vezet -, ott van Isten keze, ami felhúz téged! Miközben esel, fogd ezt a kezet és engedd, hogy felsegítsen. Tudod ez a kéz csodálatos. Ez a kéz még annál magasabbra fog emelni, mint ahol elözöleg voltál.Mint amilyenek a gyerekek: ha odaadod nekik a kisújjadat, a kezedet akarják, majd húzzák az egész karodat.Ùgyanígy van ez Istennel is. Abban a pillanatban, amikor kezedet odaadod Neki, Ő a magasba  fog téged felemelni. Rajtad múlik, hogy ezt megteszed. Az elmúlt két nap során sokszor hallottam: "Igen, igen, Istennek átadom magam." De ez az "igen", nem kifelé kell hogy elhangozzék. Légy őszinte önmagadhoz.Ne énfelem, ne körülötted másokhoz, hanem önmagaddal szemben kell kimondani ezt az "igen"-t. És amikor kétely nélkül, minden "de" nélkül kimondod az "igen"-t, mi fog történni? Látni fogod, ahogy Isten keze a magasba felhúz téged, és részesülni fogsz Isten szeretetében és annak minden pillanatát élvezni fogod. S ez az, amit mindannyian kerestek." Sri Swami Vishwanananda