Az elme a dualitáson alapszik: szeretsz - nem szeretsz; kedveled - nem kedveled. Ahhoz, hogy túllépj a dualitáson, csakis a szíveddel láss. Ez a legcsodálatosabb dolog. Az évek elmúlnak és nem történik fejlődés, ha a szív nem nyílik meg. Ha tényleg megteszel minden töled telhetöt, a szived meg fog nyilni. Hány szent kezdte kicsiben, eleinte csak néhány embernek segítve, azután az emberek iránti önzetlen szolgálójává váltak, úgy hogy másokon segítettek. Mialatt segítettek nem arra gondoltak, hogy azt Jézusért teszik, hanem azért tetté
Ez eszembe juttat egy szentet, egyiptomi Szent Sabbas-ra gondolok. Tudjátok, a keresztény hagyomány szerint, amikor meglátogastz egy remetét, vagy egy szerzetest, úgy üdvözölnek, hogy megmossák a kezedet és a lábadat. Még a bencések is követték ezt a hagyományt, de manapság már nem teszik. Tehát, egyszer egy ember meglátogatta Szent Sabbas-t a barlangjában. Szent Sabbas elmélkedett, de amikor észrevette a látogatót, nagyon megörült. Megmosta a látogató kezét és lábát, s a szeretet eközben olyannyira magával ragadta, hogy zokogni kezdett. Amikor felpillantott, Jézus ült ott. Könnyek között ezt mondta: "Oh Úram, Te vagy itt!" Abban a pillanatban eltünt a látogatója.
Bejegyzések
