skip to main |
skip to sidebar
Amikor Visham-ot (akkoriban így nevezték Szrí Szwámi Vishwananda-t) 2000-ben megismertem, gyakran jelent meg előtte a Szűzanya. Ez megtörtént vele akár egy nagyváros forgatagában bevásárlás közben is. Ilyenkor hírtelen térdre ereszkedett és kezeit imára zárva felfelé tekintett. Ajka olykor mozgott. Volt mikor mosolygott, volt mikor arcán könnycseppek gördültek végig. Mi, akik kisérői voltunk, nem láttunk semmit, így kicsit zavartan ácsorogtunk és közben imádkoztunk. Ugyankakkor éreztük, hogy valami különleges eseménynek lehetünk tanui. Egy egy ilyen jelenés során Visham lénye teljesen átszellemült. Amikor megint tudtunk vele beszélni, megpróbáltuk kifaggatni őt: Hogy nézett ki Mária? Mit viselt? Hogyan állt előtte? Milyen volt a fátyla? Milyen szinű volt a ruhája? Visham szeretettől átszellemülve beszélt Máriáról. Oly áhitattal beszélt Máriáról, hogy számunkra nagy élményt jelentett hallgatni szavait. Egy selytést kaphattunk arról, milyen is lehet Mária szeretete. Mesélt például arról, hogy milyen szép volt Mária fátyla. "A mögötte ragyogó fény olyan világos volt, hogy az el nem képzelhető. Fényesebb mint a Nap fénye!“ Sok kis angyal vette őt körül, némelyeknek nem volt kedve énekelni és kicsit unottan nézelődtek...” Visham gyakran kapott Máriától üzenetet, amit felírt és azután azt felolvasta nekünk. Csodálatos élmény volt őt ebben az átszellemült állapotban átélni. (egy németországi tanitvány élménye)