skip to main |
skip to sidebar
Szwámi arról beszél, hogy, "Elménk tele van kérdésekkel, ami Isten iránti szeretetet illeti. Sokszor azt kérdezzük magunktól, miért nem tudjuk egyszerűen csak szeretni Istent? Valójában ez a legegyszerübb dolog, de az elme mindig kérdéseket tesz fel. Pedig létezik egy olyan szeretet, amikor úgy szeretsz, hogy nem is tudod, miért szeretsz és ez az a szeretet. Mert amikor szeretsz, azt nem kell hogy az elme értse. Addig, amíg a szeretetet meg akarod érteni, addig mindig lesznek kérdéseid. Megpróbáljuk kifezeni Isten iránti szeretetünket azzal hogy imádkozunk, éneklünk, a nevét zengetjük... mindez nagyon jó. De tovább kell lépnünk, el kell jussunk a szeretet, az odaadás (Bhakti) egy magasabb formájához, ami a Raga-Bhakti, amikor csak szeretsz, amikor már nincs szükséged semmire. Annyi féle fajta gyakorlatot végzünk, ami jó, nem azt mondom hogy nem jó, de a lényeg, hogy tisztában legyünk vele, ezek hogyan vezetnek el bennünket Istenhez, mély belső szabadságunkhoz. Mert amikor tényleg szereted Istent, akkor megszűnik a kétely és mindent amit Isten ad neked, el fogod tudni fogadni. És ezt nevezzük odaadásnak (surrender). Bizony lehetséges Istent így szeretni. Mert aki Istent tényleg szereti, az nem fog Tőle semmit kérni. Az egyetlen imája az lesz, hogy 'Úram, én semmi egyebet nem akarok, mint hogy Téged szolgálhassalak, hogy Lótusz Lábad elé járulva mindig melletted lehessek.' Ha valaki így szeret, Isten mindig próbára teszi a tanítványt. A szeretet, ami mindennél nagyobb, le fog győzni minden akadályt. S mindez Isten kegyelme. S minél erősebb a szeretet, annál erősebben akarja az ember. Ebben a teljes önátadásban az ember a tiszta szeretetet éli meg. Olyan nagyon szeretned kell Őt, hogy a kedvesévé válj. Úgy tartják, ha valaki ily módon szereti Istent, Isten az ember szolgálójává válik." Sri Swami Vishwananda