Minden nap Krishna ellátogatott a kertbe és így szólt a növényekhez: 'Szeretlek benneteket'. A növények nagyon örültek és így válaszoltak: 'Krishna, mi is szeretünk Téged.'
Egy nap Krishna felhevülve sietett a kertbe, odament a bambuszhoz és a bambuszfa azt kérdezte Tőle 'Mi a baj?' Krishna azt mondta 'Szeretnék kérni tőled valamit, de nehezemre esik.' 'Mond csak', mondta a bambuszfa, 'ha tudom, megteszem.' Krishna azt válaszolta:'Az életedre van szükségem. Ki kell, hogy vágjalak.' A bambuszfa elgondolkodott egy darabig, majd azt válaszolta:'Nincs más választásod, nincs más megoldás?' Krishna azt felelte: 'Nem, nincsen.' Erre a bambuszfa: 'Rendben', és ezzel átadta magát Neki. Így Krishna kivágta a bambuszfát, lyukakat fúrt belé és minden egyes alkalommal, amikor kivájt egy lyukat, a bambusz sírt a fájdalomtól...
Krishna egy csodaszép furulyát faragott belőle és azt mindig magánál hordta. A nap huszonnégy órájában vele volt. Még a Gopik is féltékenyek lettek a furulyára. Azt mondták: 'Krishna a mi Úrunk, mégis csak olykor olykor lehetünk Vele. Krishna vele kel, vele alszik, mindig mellette van.' A gopik megkérdezték a furulyát: 'Àruld el nekünk a titkot. Mi a titka annak, hogy az Úr ilyen nagy becsben tart téged?' És a bambusz így válaszolt: ' A titka az, hogy teljesen feladtam magam és Ő azt tett velem, ami nekem a jó és ebben a folyatamban nagyon sok fájdalmon kellett keresztül mennem. És az Úr azt tesz velem, amit csak akar, bármikor, bármit tehet velem. Én egyszerűen az Ő eszközévé váltam.'
Tehát ez a teljes odaadás: amikor Isten a szándéka szerint azt tehet veled amit akar, bármikor, bármit, az Ő akarata szerint.
Teljessen bízz Benne és mindig tudd, hogy az Ő Kezében vagy... Akkor hát mi baj történhet ??
Ezt nevezzük Sharangathi-nak.
Bejegyzések
