Guru Purnima 4. rész

Szri Szwámi Vishwananda így folytatja: "Amikor megkérdezünk ilyen embereket (akik nem használják az elméjüket), hogy boldogok-e, gyakran azt válaszolják, hogy nem boldogok. Valójában azért, mert nem tudják, hogy mit akarnak valójában. Mert arra hallgatnak, amit mások mondanak. Mit tesztek, ha valaki azt mondja nektek, hogy a spirituális út nem hasznos? Rajta, mondjátok! Azt válaszoljátok, hogy 'Ez nem így van'? Ilyen állításon elgondolkodtok, nem? Képzeljétel csak el, amikor a spirituális út elején valaki elkezd nektek mindenfélét beszélni és megpróbálnak titeket meggyözni, hogy az út, amit választottatok, az nem a helyes út. Persze hogy ilyenkor felülkerekedik az elme. Tudjátok hogyan jönnek létre a mende-mondák? Elmesélek egy történetet egy királyról, akinek neve Kandalshena volt:

Egy nap a király háborúba indult. Mialatt háboruskodott egyik minisztere a követkőt mondta a király titkárának: "Tudod-e, hogy a király meghalt?" Ès persze a király titkára nagyon megrémült. Azután egy Rishi érkezett a királyi palotába és kihírdette, hogy a király halott. Napokon át gyászolta a népe. Sírtak, ríttak, míg a harmadik napon visszatért a király és látta, hogy mindenki fehér ruhát visel. A hindu hagyomány szerint a gyász szine a fehér. Tehát a fehéret nem csak a spirtuális ösvényt járók viselik. Miért is a fehér szín? Mert azt jelképezi, hogy a régi Éned meghalt; azért viseltek fehéret, mert Isten felé tartotok.

A király tehát látta, hogy mindenki gyázruhát visel és megkérdezte: "Kit sírattok ennyire?" Amikor megtudta, hívatta a titkárát és kérdőre vonta: "Ki mondta neked, hogy meghaltam?" Titkára így válaszolt: "Tudod, a miniszer mondta nekem. Hívatta tehát őt is és a minisztere ezt mondta: "Hát nekem egy bizonyos faluban mondták a falubeliek, hogy 'Kandhalsena meghalt'. Tehát elmentek ebbe a bizonyos faluba és találkoztak ott egy fazekassal, aki keservesen sírt. Hívatták, hogy jelenjen meg a király elött. A király szigorúan kérdőre vonta: "Hogy merészeled azt állítani, hogy én meghaltam?" "De hát királyom, én nem állítottam azt, hogy meghaltál." "De hát mindenki azt mondja, hogy te azt mondtad 'Kandhalsena meghalt'. Igaz, azt mondtam, hogy 'meghalt Kandhalsena', de Kandhalsena a szamaram, és az tényleg meghalt." A király erre tudni akarta, hogy a fazekas miért nevezte el a szamarát Kandhalsena-nak. A fazekas pedig elmesélte: "Egy nap, amikor az őserdőben jártam, megláttam ezt a szamarat, ami emberi hangon szólt hozzám: "Kandhalsena vagyok és szeretnék veled menni. Vigyél magaddal és én minden kívánságodat teljesíteni fogom." A fazekas így hát magával vitte a szamarat, aminek ugyanaz volt a neve, mint a királynak és amikor a szamár meghalt a fazekas a szamarat siratta. Amikor tehát ezt meghallották az emberek, azt hitték hogy a király halt meg. Azért meséltem el ezt a történetet, hogy szemléltessem, hogy pletykák és mindenféle hiresztelések mennyire butává teszik az embereket. Az ember elveszíti a józan eszét, nem ismeri az igazságot és nem képes felismerni, hogy valójában mit is akar.
Tanuljátok meg tehát a szívetekre hallgatni, mert bármit is mondanak mások, abban mindig ott rejlik egy adag hazugság. De amit belül hallasz, abban ott van egy adag igazság." Sri Swami Vishwananda

Guru Purnima 3. rész

"Ha megnézitek kint a világot, mialatt itt bent ültök és Bhajan-t énekeltek", folytatja Szri Szwámi Vishwananda "az emberek kint biztos azt mondják, hogy "Ezek megbolondultak!"

Amikor elindultok egy spirituális ösvényen, az emberek ujjal mutogatnak rátok és azt mondják: "Miért követsz egy utat? Gyere velünk és élvezzük az életet." Ez így van, amikor kint vagytok a világban, sok barátotok van, de amint spiriuálissá váltok, meg fogjátok tapasztalni, hogy nem sokan maradnak az úgy nevezett barátokból. Hogy ez miért van így? Mert az a hír járja, hogy aki spirituális úton van, 'az egy kicsit bolond.'

Valójában ezek az emberek a spiritualitást az utolsó helyre teszik az életükben, pedig pont fordítva van: a spirituális ösvény a legmagasabb. Ezért tudják csak kevesen elérni azt. Csak kevesen részesülnek ebben az áldásban. Pedig az ember ésszel áldott, mégis kevesen használják azt.

A Védákban az áll, ha az ember nem használja az elméjét, akkor nem különb az állatnál. És ezzel emberkénti inkarnációjának célját elvesztegeti." Sri Swami Vishwananda

Guru Purnima 2. rész

Szri Szwámi Vishwananda így folytatja:

"Gondoljátok csak meg, micsoda kegyelemben részesít bennetek Isten. Először is, mert emberi testbe születhettetek meg, azután pedig hogy spirituális emberek vagytok, akik keresik az élet értelmét és szeretnék Istent megélni. Micsoda kiváltság!
8,4 millió életforma létezik a Földön és Isten titeket ajándékozott meg emberi testtel. Tudjátok, hogy a 8,4 millió életformából az emberi létforma a legmagasabb? Miért? Mert csak az ember rendelkezik elmével, neki van meg a gondolkodásra való képessége. Sajnos manapság szomorú látni, hogy az emberek ezt a képességet is elveszítik.

Az elme, az ész csak az embereknek adatott meg. Ha egy lény egy állattestbe születik, úgy a tehenet tarjuk az állatfajok közül a legfejletebb lénynek de a tehén sem képes Istenmegvalósulásra. Milyen mértékü lehet egy tehén Bhakti-ja? Mennyi odaadásra képes? Egy tehén kizárólag a kötelességét képes elvégezni, az elme müködése csakis emberi kiváltság.

Ha használjátok az elméteket és önértékelést végeztek, akkor ismerni fogjátok életetek célját. Tudni fogjátok, hogy merre tartsatok, máskülönben olyanok lesztek mint egy bábu, mint egy játékbaba. Azt fogjátok tenni, amit az emberek elvárnak tőletek. Mert így működik a világban a társadalom. Ha az ember a társadalom rabszolgájává válik, akkor bábuvá lesz. Ha azt várja el tőled a társadalom, hogy jobbra tarts, akkor jobbra mész. Ha pedig azt akarják, hogy balra menj, akkor balra fogsz tartani.
De mi történik veled e közben? Ha belemész ebbe, elveszíted önmagad." Sri Swami Vishwananda

Gurupurnima 1. rész

Szri Szwámi Vishwananda egy Darshan alkalmával a Guru Purnima jelentőségéről beszél. Több részben, több napon át lesz szó e nap jelentéséről, melyet idén Július 22.-én ünneplünk világszerte.

"Mint ahogy azt valamennyien tudjátok, holnap egy különleges nap lesz, mégpedig Gurupurnima. Az ember felteszi magában a kérdést, hogy miért van szükség egy Guru-ra. Sokan azt mondják: 'Nekem nincs szükségem rá, nincs szükségem tanítóra. Nincs szükségem senkire, hogy vezessen.' De ha nincs szükségetek tanítóra, ha nincs szükségetek egy vezetőre, akkor miért van az, hogy iskolába jártatok? Szükség van az iskolára, nem igaz?
Ugyanígy van ez a spirituális úton is. Isten két világot teremtett, gondolok itt most erre a világra. Az egyik a spirituális világ, a másik pedig az anyagi világ. Az anyagi világ csupán néhány dolgot kínál. Az emberek ezeket kergetik, ilyen a jólét, a hírnév, a hatalom. Végsősoron az emberek mind azokat a dolgokat keresik, amik csak ebben a világban léteznek és a fizikai szintre korlátozódnak. És amikor az emberektől elveszik ezeket a dolgokat, mi marad ? Semmi. Nulla. Amikor megkérdik az embertől, hogy 'Mit értél el az életben?' , azt fogják válaszolni, hogy 'Semmit.' Vagy elkezdenek valamit felsorolni, ami földi korlátokhoz kötődik. Ezzel szemben a spirituális élet, a spirituális világ az ellentéte mindennek, mert az ember arra vágyik, hogy megismerje Istent, arra vágyik, hogy megértse Istent és Ő utánna vágyakozik. Azonban cél nélkül, hogy tudná az ember, hogy merre akar tartani. Így bizony nagyon nehéz elérni a célt. És manapság az emberek nem igen tudják, hogy hogyan érhetik el céljukat és ezt a tudást csak egy Paramguru, egy Satguru képes megadni. Minden egyéb csak egy bizonyos pontig képes elvezetni benneteket, ezeknek pedig megvannak a korlátai és ezért mi történik végül is? Az ember bent reked ebben a körforgásban." Sri Swami Vishwananda

Egy történet Krishna furulyájáról

"Van egy csodálatos történet Krishna furulyájáról. Tudjátok, hogy Krishna mindig egy furulyát tart a kezében és ehhez egy nagyon szép történet kapcsolódik. Krishna nap mint nap kiment a kertbe és minden növénynek azt szokta mondani, "Szeretlek". A növények boldogan azt szokták válaszolni: "Krishna, mi is szeretünk téged." Egy nap Krishna nagyon izgatottan rohant ki a kertbe odament a bambuszfához és a bambusz ezt kérdezte tőle: "Krishna, mi a baj?" Krishna azt válaszolta: "Valamit kérnem kell tőled, de nagyon nehezemre esik." A bambuszfa így szólt: "Mond meg nekem. Ha tudom, megadom." Erre Krishna kimondta: "Szükségem van az életedre. Ki kell, hogy vágjalak." A bambusz elgondolkodott egy darabig, azután ezt kérdezte: "Nincs más választásod? Nincs más megoldás?" Krishna azt válaszolta: "Nem, nincsen." A bambusz azt mondta, "Rendben, odaadom magam neked." Így Krishna kivágta a bambuszfát, lyukakat vágott bele és minden egyes vágásnál a bambusz fájdalmában sírt. Krishna egy csodálatos furulyát faragott belőle. És ez a furulya mindig vele volt, a nap 24 órájában Krishnával volt. Még a Gopig is féltékenyek lettek Krishna furulyájára. Azt mondták, "Látod, Krishna a mi Úrunk, de mi mégis csak egy kis időt tölthetünk el vele. Ő viszont veled ébred, veled alszik és te mindig vele vagy." Így azután egy nagy megkérdezték tőle: "Meséld el nekünk ennek a titkát. Mi a titka,hogy az Úr ennyire dédelget téged?" És a bambusz így válaszolt: "A titka az, hogy én belül üres vagyok. És az Úr tehet velem amit akar, akkor játszik rajtam, amikor csak akar és amennyiszer csak akar." Ilyen a teljes odaadás: amikor az Úr azt tehet veled, amit akar, amikor csak akar és az Ő akarata szerint. S tudjátok, ettől nem szabad félni, hanem csak oda kell hogy adjátok önmagatokat. És valójában ki ez az "önmagunk"? Ő maga!" Sri Swami Vishwananda

A Szeretet Bölcsessége

Hogyan hagyjunk fel rossz szokásainkkal?

Egy Satsang során valaki a következö kérdést tette fel: Swamiji, kérlek mond meg, mi a legerösebb fegyver arra, hogy felhagyjunk rossz szokásainkkal? Sri Szwámi Vishwananda a következö választ adta: "A legerösebb fegyver erre, hogy ne tekintsd rossz szokásnak. Igy tudsz vele felhagyni. Mert mindaddig, míg ellenségnek tekinted, harcolni fogsz ellene. Minél erösebben harcolsz, annál nehezebb lesz. Ha viszont csak a másságot látod benne és barátként kezeled, könnyen fog távozni és nem fog visszaütni. A második, amit tehetsz, hogy ajánld fel Istennek.
Harmadsorban pedig merülj el benne mélyen és nézz vele szembe. Ilyen módon átalakulhat.
Negyenik mód pedig, hogy egyszerüen ne foglalkozz vele, ne menj bele. Igy nem elúralkodni feletted. Persze, újra meg újra elö fog jönni, de próbálj meg nem foglalkozni vele." Sri Swami Vishwananda

Az áldásról, az elvárásról és az elme tulajdonságáról

"Amikor áldásban részesülsz - prana hooti-nak nevezik – a benned lévő fény erősödik és aktiválódik. Ez az, amit én tudok tenni érted, a többi rajtad áll. Az ételt előkészíthetem neked, lepürézem és beteszem a szádba, de helyetted nem tudom lenyelni. Tudjátok, ezt is szívesen megtenném. De ezt a részét mindenkinek magának kell megtennie. A kérdés mindig felmerül:  "Próbálkozunk, de mégsem történik semmi!" De mint ahogy az imént mondtam, erre mindig emlékezz: ha a próbálkozásodban ott van az elvárás, sohasem fog sikerülni. Teljesen ki kell hogy ürítsd az elmét. Jönnek a gondolatok, hagyd hogy jöjjenek, de ne tápláld őket. Te nem az elme vagy, te nem a gondolataid vagy, hanem ennél több vagy."  Sri Swami Vishwananda

Devi Prayer - Hymn to the Divine Mother

Vendégkonzert: Swami Mangalananda and Swami Gurusharan in Europe

Add át magad!

A lelkünk ott belül mondogatja: "Hé, elme add át magad!", de az elme erre azt mondja: "Nem! Nekem az a jó, ha tele vagyok gonddal, mert azzal teljesen le tudlak húzni téged!" A lélek erre azt válaszolja: "De hát ez csak mind illúzió!", mert mélyen belül te is tudod, hogy a Valóságot csak úgy tapasztalhatod meg, ha Isten lábai előtt meghajolsz és teljesen átadod magad Neki. Földi léted, inkarnációd misztériumát úgy valósithatod meg, ha felismered a Dharma-dat, azt ami életed feladata és azt eléred." Sri Swami Vishwananda

A Szeretet Bölcsessége

A szeretet nyelve

"A szeretet olyan nyelv, amit szavakkal nem lehet kifejezni, csak érzeni lehet. Ez az a nyelv, melyet az anyák értenek. Amikor az úlszülött csecsemő meglátja a napvilágot, még nem tud beszélni. A kommunkáció szivtől szivhez történik és ez az igazi nyelv. Ez a szeretet nyelve, a lélek nyelve. Az élet ezen nyelv nélkül, szeretet nélkül haszontalan lenne. Még ha valaki nem is érzi a szeretetet magában, a szeretet egy bizonyos fokig benne van, mert szeretet nélkül semmi sem létezhetne. Az élet szeretet nélkül olyan mint  a föld, amit meg akarsz munkálni, de az terméketlen marad. Amikor az életben a szeretet egy kis mértéknem van jelen, ezt nevezzük örömnek." Sri Swami Vishwananda

Szrí Szwámi Vishwananda Krishna-ról szóló Bala Mukunda című dalt énekli