Paramahamsza Vishwananda arról beszél, hogy, "elménk tele van kérdésekkel, ami Isten iránti szeretetet illeti. Sokszor azt kérdezzük magunktól, miért nem tudjuk egyszerűen csak szeretni Istent? Valójában ez a legegyszerűbb dolog, de az elme mindig kérdéseket tesz fel. Pedig létezik egy olyan szeretet, amikor úgy szeretsz, hogy nem is tudod, hogy miért szeretsz ès ez az a szeretet. Mert amikor szeretsz, azt nem kell hogy az elme értse. Addig, amíg a szeretetet meg akarod érteni, addig mindig lesznek kérdéseid. Megpróbáljuk kifezeni Isten iránti szeretetünket úgy hogy imáskozunk, hogy énekelünk, hogy Isten nevét zengetjük, mindez nagyon jó. De tovább kell lépnünk, el kell hogy jussunk a szeretet, az odaadás (Bhakti) egy magasabb formájához, ami Raga-Bhakti, amikor csak szeretsz, amikor már nincs szükséged semmire. Annyi féle fajta gyakorlatot végzünk, ami jó, nem mondom hogy nem jó, de a lényeg, hogy tudjuk, hogy azok hogyan vezetnek el bennünket Istenhez, mély belső szabadságunkhoz. Mert amikor tényleg szereted Istent, akkor megszünik a kétely és mindent el fogsz fogadni, amit Isten ad neked. És ezt nevezzük odaadásnak (surrender). És lehetséges Istent így szeretni. Mert aki Istent tényleg szereti, az nem fog Tőle semmit sem kérni. Az egyetlen imája az lesz, hogy 'Ùram, én semmi egyebet nem akarok, mint hogy Téged szolgálhassalak! Hogy Lótusz Lábad elé járulva mindig melletted lehessek.' Ha valaki így szeret, Isten mindig próbára teszi a tanítványt. A szeretet, ami mindennél nagyobb, le fog győzni minden akadályt. S mindez Isten kegyelméből történik. S minél erősebb a szeretet, annál erősebben akarja az ember. Ebben a teljes önátadásban az ember a tiszta szeretetet éli meg. Olyan nagyon szeretned kell Őt, hogy a kedvesévé válj. Úgy tartják, ha valaki ily módon szereti Istent, Isten az ember szolgálójává válik."
Bejegyzések
