Gurupurnima - 6. rész (befejezö rész)

Szri Szwámi Vishwananda így folytatja: "Ami a változást illeti, az emberek sokszor azt mondják: 'Nem tudok megváltozni', azt mondják, ' majd késöbb, most még fiatal vagyok és élvezni akarom az életet.' Pedig az élet megy tovább és nem tudhatod, hogy mikor fogsz meghalni. Ki tudja, hogy mikor jön el a halál pillanata, ezt nem tudhatod. Lehet, hogy lezuhan egy meteorita és itt a vége mindennek. Ezért tehát a változás és a változtatás ideje mindig a jelen pillanat kell hogy legyen. Ez egy nagyon nagy ajándék. Ha változni akarsz, akkor változz most. Ne mond azt, hogy majd holnap, vagy hogy te már megváltoztál és nincs már mit tenned. A múlt az a múlté, a múlt meghalt, vége. Ha valamit akarsz, azt csak most teheted meg. Nem halasztatod kédöbbre, mert csak a Most létezik. Ezért, ha meg akarsz változni, akkor most kell megváltoznod. Ha egy bizonyos döntést hozol, akkor azt most kell meghoznod. Ezért tehát, ha a Most-ban tudunk lenni, ez a legnagyobb ajándék, ha a jelen pillanatban tudunk lenni, ez a legnagyobb ajándék.
Ezért élvezzétek a nektárt, élvezzétek ezt az édes ízt, még ha, - mint ahogy azt az elöbb mondottam - nem is vagytok tudatában annak, amit kaptok. Kaptok valamit, ami segít benneteket, hogy tudatossá váljatok, segít benneteket abban, hogy elöbbre jussatok, hogy az Úr Lotuszlábai elé járulhassatok. Segít benneteket, hogy emberi létetek beteljesüljön, hogy beteljesüljön az, amiért leszületttetek, mert különben az élet haszontalan. Ne arra használjátok az elmét, hogy ítélkeztek, mert amikor ítelkeztek, akkor a butaság szól belöletek.
Amikor tehát a szeretet ösvényét követitek, amikor a szíveteket követitek, akkor fogtok fejlödni. Amilyen a Mester, olyanná fogtok ti is válni. Az Isteni Nektár részéve kell hogy váljatok, hogy képessé váljatok sok embernek továbbadni ezt a Nektárt. Ezt jelenti, amikor Krisztus azt mondta a tanítványaink, hogy : 'Menjetek, és sokasodjatok tanítványokban, gyarapodjatok és szolgáljátok az embereket.' Ezáltal fogtok ti is fejlödni. Jai Gurudev."

Gurupurnima - 5. rész

Szwámiji így folytatja Gurupurnima alkalmából adott beszédét: "Ezért mondjuk, hogy mennyire fontos, hogy a spirituális úton az intuiciónkra (megérzés) hallgassunk. Az intuició mértékének kifejlesztése nagyon fontos és ez el fog vezetni benneteket életetek céljához.

S ahhoz, hogy ezt kifejleszd magadban, szükséges valaki, aki ezt már tudja. Szükséges tehát
egy tanító, mindig szükség van egy Satguru-ra. Ha példának veszitek valamelyik Istenséget, mint például Rama-t, vagy Krishna-t, nekik is volt egy Guru-juk, egy tanítójuk, aki vezette őket. Ők az Isten tökéletes megtestesülései, nyugodtan mondhatták volna: "Nekünk nincs szükségünk tanítóra!" és kész. És mégis megmutatták nekünk, hogy az életben egy Guru áldása szükséges és az út, ami oda elvezet az a Satsang-on keresztül történik.
Ha általánosságban beszélünk, miért mennek az emberek egy Mesterhez és fogádják be azt, amit a Mester ad nekik? Tudjátok azért, mert a Mester az Amrit-ot, a Nektár-t hordozza magában. Még ha elmétek nem is képes ezt felfogni, de részesültök belőle. A Satsang-on keresztül, a beszélgetéseken keresztül kaptok valamit, és az amit kaptok, az segíti a fejlődéseteket. Az amit befogadtok, az az Amrit és ez tudtotok nélkül is megtörténik. Ez az a Nektár, amiért a méhek olyan messziről iderepülnek és begyűjtik az a lotuszvirágokból és bizonyos más virágokból. Nem minden virág egyformán édes, és kik tudják ezt? Csak a méhek. A békák például semmit sem tudnak erről. A butaság sem képes ezt felfogni, ami mindig azt hiszi magáról, hogy ő mindent tud. A békák csak ugrálnak le meg fel ugrálnak a virágokról, de semmit sem tapasztalnak meg a virágok édes mivoltából. Ahhoz, hogy erről tudjunk, mélyre kell menni, ahol az Amrit található. És ez a tanító, a Guru segítségével történik meg. Megkapod az Amrit-ot, úgy hogy azután életed végen elmondhatod: "Igen, életemnek volt értelme." Sri Swami Vishwananda

A Szeretet Bölcsessége

Gurupurnima

Shree Guru Gita

Gurupurnima - 4. rész

Szri Szwámi Vishwananda így folytatja: "Amikor megkérdezünk ilyen embereket (akik nem használják az elméjüket), hogy boldogok-e, gyakran azt válaszolják, hogy nem boldogok. Valójában azért, mert nem tudják, hogy mit akarnak valójában. Mert arra hallgatnak, amit mások mondanak. Mit tesztek, ha valaki azt mondja nektek, hogy a spirituális út nem hasznos? Rajta, mondjátok! Azt válaszoljátok, hogy 'Ez nem így van'? Ilyen állításon elgondolkodtok, nem? Képzeljétel csak el, amikor a spirituális út elején valaki elkezd nektek mindenfélét beszélni és megpróbálnak titeket meggyözni, hogy az út, amit választottatok, az nem a helyes út. Persze hogy ilyenkor felülkerekedik az elme. Tudjátok hogyan jönnek létre a mende-mondák? Elmesélek egy történetet egy királyról, akinek neve Kandalshena volt:

Egy nap a király háborúba indult. Mialatt háboruskodott egyik minisztere a következöt mondta a király titkárának: "Tudod-e, hogy a király meghalt?" Ès persze a király titkára nagyon megrémült. Azután egy Rishi érkezett a királyi palotába és kihírdette, hogy a király halott. Napokon át gyászolta a népe. Sírtak, ríttak, míg a harmadik napon visszatért a király és látta, hogy mindenki fehér ruhát visel. A hindu hagyomány szerint a gyász szine a fehér. Tehát a fehéret nem csak a spirtuális ösvényt járók viselik. Miért is a fehér szín? Mert azt jelképezi, hogy a régi Éned meghalt; azért viseltek fehéret, mert Isten felé tartotok.

A király tehát látta, hogy mindenki gyázruhát visel és megkérdezte: "Kit sírattok ennyire?" Amikor megtudta, hívatta a titkárát és kérdöre vonta: "Ki mondta neked, hogy meghaltam?" Titkára így válaszolt: "Tudod, a miniszer mondta nekem. Hívatta tehát öt is és a minisztere ezt mondta: "Hát nekem egy bizonyos faluban mondták a falubeliek, hogy 'Kandhalsena meghalt'. Tehát elmentek ebbe a bizonyos faluba és találkoztak ott egy fazekassal, aki keservesen sírt. Hívatták, hogy jelenjen meg a király elött. A király szigorúan kérdöre vonta: "Hogy merészeled azt állítani, hogy én meghaltam?" "De hát királyom, én nem állítottam azt, hogy meghaltál." "De hát mindenki azt mondja, hogy te azt mondtad 'Kandhalsena meghalt'. Igaz, azt mondtam, hogy 'meghalt Kandhalsena', de Kandhalsena a szamaram, és az tényleg meghalt." A király erre tudni akarta, hogy a fazekas miért nevezte el a szamarát Kandhalsena-nak. A fazekas pedig elmesélte: "Egy nap, amikor az öserdöben jártam, megláttam ezt a szamarat, ami emberi hangon szólt hozzám: "Kandhalsena vagyok és szeretnék veled menni. Vigyél magaddal és én minden kívánságodat teljesíteni fogom." A fazekas így hát magával vitte a szamarat, aminek ugyanaz volt a neve, mint a királynak és amikor a szamár meghalt a fazekas a szamarat siratta. Amikor tehát ezt meghallották az emberek, azt hitték hogy a király halt meg. Azért meséltem el ezt a történetet, hogy szemléltessem, hogy pletykák és mindenféle hiresztelések mennyire butává teszik az embereket. Az ember elveszíti a józan eszét, nem ismeri az igazságot és nem képes felismerni, hogy valójában mit is akar.
Tanuljátok meg tehát a szívetekre hallgatni, mert bármit is mondanak mások, abban mindig ott rejlik egy adag hazugság. De amit belül hallasz, abban ott van egy adag igazság." Sri Swami Vishwananda

Gurupurnima - 3. rész

"Ha megnézitek kint a világot, mialatt itt bent ültök és Bhajan-t énekeltek", folytatja Szri Szwámi Vishwananda "az emberek kint biztos azt mondják, hogy "Ezek megbolondultak!"

Amikor elindultok egy spirituális ösvényen, az emberek ujjal mutogatnak rátok és azt mondják: "Miért követsz egy utat? Gyere velünk és élvezzük az életet." Ez úgy van, amikor kint vagytok a világban, sok barátotok van, de amint spiriuálissá váltok, meg fogjátok tapasztalni, hogy hányan maradnak az úgy nevezett barátokból. Hogy ez miért van így? Mert az a hír járja, hogy aki spirituális úton van, 'az egy kicsit bolond.'

Valójában ezek az emberek a spiritualitást az utolsó helyre teszik az életükben, pedig pont fordítva van: a spirituális ösvény a legmagasabb. Ezért tudják csak kevesen elérni azt. Csak kevesen részesülnek ebben az áldásban. Pedig az ember elmével áldott, mégis kevesen használják azt.

A Védákban az áll, ha az ember nem használja az elméjét, akkor nem különb az állatnál. És ezzel emberkénti inkarnációjának célját elvesztegeti." Sri Swami Vishwananda

SHRI GURU STROTRAM

Gurupurnima, 2-rész

Szri Szwámi Vishwananda így folytatja:

"Gondoljátok csak meg, micsoda kegyelemben részesít bennetek Isten. Először is, mert emberi testbe születhettetek meg, azután pedig hogy spirituális emberek vagytok, akik keresik az élet értelmét és szeretnék Istent megélni. Micsoda kiváltság!
8,4 millió életforma létezik a Földön és Isten titeket ajándékozott meg emberi testtel. Tudjátok, hogy a 8,4 millió életformából az emberi létforma a legmagasabb? Miért? Mert csak az ember rendelkezik elmével, neki van meg a gondolkodásra való képessége. Sajnos manapság szomorú látni, hogy az emberek ezt a képességet is elveszítik.

Az elme, az ész csak az embereknek adatott meg. Ha egy lény egy állattestbe születik, úgy a tehenet tarjuk az állatfajok közül a legfejletebb lénynek de a tehén sem képes Istenmegvalósulásra. Milyen mértékű lehet egy tehén Bhakti-ja? Mennyi odaadásra képes? Egy tehén kizárólag a kötelességét képes elvégezni, az elme működése csakis emberi kiváltság.

Ha használjátok az elméteket és önértékelést végeztek, akkor ismerni fogjátok életetek célját. Tudni fogjátok, hogy merre tartsatok, máskülönben olyanok lesztek mint egy bábu, mint egy játékbaba. Azt fogjátok tenni, amit az emberek elvárnak tőletek. Mert így működik a világban a társadalom. Ha az ember a társadalom rabszolgájává válik, akkor bábuvá lesz. Ha azt várja el tőled a társadalom, hogy jobbra tarts, akkor jobbra mész. Ha pedig azt akarják, hogy balra menj, akkor balra fogsz tartani.
De mi történik veled e közben?

Ha belemész ebbe, önmagadat veszíted el." Sri Swami Vishwananda

A Szeretet Bölcsessége

A Gurupurnima, 1. rész

Szrí Szwámi Vishwananda egy Darshan alkalmával a Guru Purnima jelentőségéről beszél. Több részben, több napon át lesz szó e nap jelentéséről, melyet idén Július 12.-én ünneplünk világszerte.

"Mint ahogy azt valamennyien tudjátok, a Gurupurnima egy különleges nap. Az ember felteszi magában a kérdést, hogy miért van szükség egy Guru-ra. Sokan azt mondják: 'Nekem nincs szükségem rá, nincs szükségem tanítóra. Nincs szükségem senkire, hogy vezessen.' De ha nincs szükségetek tanítóra, ha nincs szükségetek egy vezetőre, akkor miért van az, hogy iskolába jártatok? Szükség van az iskolára, nem igaz?
Ugyanígy van ez a spirituális úton is. Isten két világot teremtett, gondolok itt most erre a világra. Az egyik a spirituális világ, a másik pedig az anyagi világ. Az anyagi világ csupán néhány dolgot kínál. Az emberek ezeket kergetik, ilyen a jólét, a hírnév, a hatalom. Végsősoron az emberek mind azokat a dolgokat keresik, amik csak ebben a világban léteznek és a fizikai szintre korlátozódnak. És amikor az emberektől elveszik ezeket a dolgokat, mi marad ? Semmi. Nulla. Amikor megkérdik az embertől, hogy 'Mit értél el az életben?' , azt fogják válaszolni, hogy 'Semmit.' Vagy elkezdenek valamit felsorolni, ami földi korlátokhoz kötődik. Ezzel szemben a spirituális élet, a spirituális világ az ellentéte mindennek, mert az ember arra vágyik, hogy megismerje Istent, arra vágyik, hogy megértse Istent és Ő utánna vágyakozik. Azonban cél nélkül, hogy tudná az ember, hogy merre akar tartani. Így bizony nagyon nehéz elérni a célt. És manapság az emberek nem igen tudják, hogy hogyan érhetik el céljukat és ezt a tudást csak egy Paramguru, egy Satguru képes megadni. Minden egyéb csak egy bizonyos pontig képes elvezetni benneteket, ezeknek pedig megvannak a korlátai és ezért mi történik végül is? Az ember bent reked ebben a körforgásban." Sri Swami Vishwananda

A bizalomról

Ha megnézed a világot, azt látod, hogy nincs elég bizalom. Először is önmagadban kell bíznod. Persze, egyikünk sem tökéletes, ne a tökéletsség megvalósítása felé haladunk, igaz? Ha megpróbáljuk elfogadni önmagunkat, persze látjuk a negatív tulajdonságainkat, de hagyj fel azzal, hogy azokra összpontosítasz! Figyelj inkább a szeretetre és a poziív tulajdonságaidra. Ahelyett hogy a félelemre és az aggódásra összpontosítanál, ragaszkodj ahhoz, ami pozitív." Sri Swami Vishwananda

Hogyan fogadjunk el mindent Isten ajándékaként-Satsang Szrí Szwámi Vishwananda-val

Kérdés: Hogyan fogadjunk el mindent Isten ajándékaként?

Szwámi Vishwananda: "Ez a legnehezebb. Könnyű elfogadni egy ajándékot amit másoktól kapunk, de sokszor nagyon nehéz ajéndékként elfogadni azt, amit Isten ad nekünk. Úgyanis az emberek sokszor azt hiszik, hogy ők tudnak mindent a legjobban, ők tudják, hogy mi a jó nekik. Ha Isten ad valamit, az nem azt jelenti, hogy az kapjuk, amit feltétlenül szeretnénk. S amikor nem azt kapjuk, amit szeretnénk, azt mondjuk, hogy 'ez bizony nem Isten akarata.' Ha elfogadjuk Isten akaratát, az először is azt jelenti, hogy önmagunkat fogadjuk el. Másodsorban pedig hogy elfogadunk mindent, ami az életünkben történik. Mert Isten tudja, hogy mi a legjobb nekünk. Sokszor olyan helyzeteket teremt Isten, amit nagyon nehéz elfogadni, de a végen azután mégis minden jó lesz. Eleinte azt mondjuk, 'Oh, Istenem, miért történt ez?', és nem találsz megoldást, hogy hogyan kerüljél ki belőle, míg el nem jutsz arra a pontra, hogy elfogadod azt. Végül kénytelen vagy elfogadni a helyzetet, még akkor is ha az sokáíg tart, kénytelen leszel elfogadni. S ha elfogadtad, érezni fogod, hogy béke költözik beléd, hogy megbékélsz, mégpedig elsősorban önmagaddal. Mert amikor elfogadod, amit Isten adott neked, a megoldást is látni fogod, hogy hogyan kerülj ki belőle. Mert Isten nem ad olyat, amit ne tudnál kezelni. Ez a Biblában is meg van írva, hogy Isten mindenkor csak azt adja neked, amit képes vagy kezeleni."

A Szeretet Bölcsessége

Az elengedésröl

Volt egyszer egy veréb. Elkapott egy halat és a hallal a csőrében az mondta magának: "Most hazarepülök és odahazam szépen megeszem a zsákmányomat". Amikor rászállt egy ágra, egy sereg varjú megkörnyékezte. Amikor felrepült, a varjak is felrepültek. Hol balra vette útját, hol jobbra, de a varjak csak követték. Végül csőrét eltátotta és a földre pottyantotta a halat. A varjak persze nekiestek a halnak. A veréb ezt gondolta magában: "Hát csak a halat akarták, ezért nem hagytak békén." Hasonlóképpen, ha mi is elengedjük az elmét, akkor a dolgok is elengednek bennünket és el fognak szállni.          
A Sadhana ( a rendszeresen végzett spirituális gyakorlatok) segítenek nekünk, hogy elménkben "úszkáló halakat" elengedjük. Ha befejezted a lelki, spirituális gyakorlataidat, ne azzonal siess vissza napi világi teendőid elvégzésére. Igaz, hogy vannak dolgok, amiket nap mint nap kötelességed elvégezni a világban, de ha befejezted az imádat és a gyakorlataidat, próbáld meg a gyakorlásból nyert benned lévő energiát magadban integrálni és magadban elmélyülve a forrásra összpontosítani." Sri Swami Vishwananda