Ma ünnepeljük Krishna születésnapját, Krishna Jayanti-t. Sri Swami Vishwananda ebböl az alkalomból az alábbi történetet meséli el nekünk:
Így kiáltunk: "Radhe Radhe"! Brindavan-ban nem azt mondják, hogy: "Hare Krishna", söt még csak nem is említik Krishna nevét, anikor emberek köszönnek egymásnak. Köszöntésképp csak Radha nevét használják. Tudjátok hogy miért? Nos? Mert Krishna elment Brindavan-ból és a gopik haragudtak rá. S tudjátok miért haragodtak rá? Mert a gopik annyira szerették Krishnát. A gopik Krishna iránti szeretete semmihez nem fogható. Ezért, amikor Krishna elhagyta öket, haragudtak rá. Utódaik még most is haragszanak rá.
Krishna iránti szeretet a mai napig él. Élö szeretet, élö kapcsolat, sok ember számára a legszeretetreméltóbb kapcsolat. Mindent megosztanak vele, minden bánatukat és örömüket. Olykor veszekednek vele. Ha valami nem sikerül, pörölnek vele. Tudják, hogy ö Isten, és szívükben Krishna iránt érzett szeretetük erös. Ez a közelség, ez a kapcsolat, ez a szeretet, ez a legfontosabb. Kapcsolatunk Istenhez, a léleknek a Brahmamatma-hoz füzödö szeretete a leglényegeseb. S amikor ez a kapcsolat létrejön, vele együtt megébred a szeretet. Tudjuk, hogy a gopik királynöje, Radharani mindent megtett Krishnáért. Bármit. Még életét is odaadta volna Krishnáért. Egyszer a gopik így énekeltek: "Krishna, Krishna, annyira szeretünk Téged. Mindent megtennénk érted. Ezt Te is tudod. Ismeritek, amikor nagyon szerettek, nagy ígéreteket tesztek, de amikor az ígéret beváltására kerül a sor, nem marad semmi az ígéretböl.
Amikor a gopik Krishna iránti odaadó szeretetükröl énekeltek, Krishna próbára akarta tenni öket. Ö maga Isten, aki minden ember szívében lakozik, persze hogy mindent lát.
Így egy napon úgy tett, mintha rettenetesen fájna a feje. Felkiáltott: “Oh, borzalmas fejfájásom van!" Mindenki megijedt és megkérdezték: "Úram, mit tehetünk érted?” S azok, akik azt állították, hogy mindent megtennének érte, most is így szóltak:"Krishna, mindent megteszünk, mit szeretnél?” Krishna rájuk nézett és így szólt: "Rendben. Ahhoz, hogy elmúljon a fejfájásom, a lábatok porára van szükségem. Lábatokkal nyomkodjátok a fejemet." A gopik erre megrémültek. Ö, a Világmindenség Úra arra kér bennünket, hogy lábunkkal érintsük fejét. Ennél rosszabb nem is történhetne velük. Ezt megtenni a legnagyobb tiszteletlenséget jelentené. Féltek teljesíteni Krishna kérését. Azonkívül ezért bizonyára a pokolra kerülnének. Így elkezdték megtárgyalni, hogyan is járjanak el. Ekkor megérkezett Radha és meglátta, hogy milyen állapotban van Krishna. Odasietett hozzá és megkérdezte: "Úram, mit tehetek érted?" Krishna ugyanazt a választ adta, mint a gopiknak. Radha tudta, mit kell tennie. Gondolkodás nélkül, amikor látta, hogy Krishna fájdalmaktól gyötörve ott fekszik, magáról megfeledkezve azt mondta : "Azonnal!" Elkezdte lábával Krishna fejét nyomkodni, mire Krishna fejfájása azon nyomban elmúlt. A gopik meg voltak botránkozva. Nagyon dühösen odamentek Radhahoz és eképp kiabáltak vele: " Te milyen rettenetes vagy! Hogy érinthetted meg lábaddal az Úr fejét? Ezért biztosan a pokolra fogsz kerülni.” De Radharani így szólt hozzájuk: “A poklok pokla is áldást jelent a számomra, ha tudom, hogy ezzel meggyógyítottam az Úr fejét."
Látjátok, Isten iránti legmélyebb kapcsolatban teljesen megfeledkezel önmagadról. Megfeledkezel önnön megvalósulásodról. Megfeledkezel saját boldogságodról is.