Egy történet Krishna furulyájáról

"Van egy csodálatos történet Krishna furulyájáról. Tudjátok, hogy Krishna mindig egy furulyát tart a kezében és ehhez egy nagyon szép történet kapcsolódik. Krishna nap mint nap kiment a kertbe és minden növénynek azt szokta mondani, "Szeretlek". A növények boldogan azt szokták válaszolni: "Krishna, mi is szeretünk téged." Egy nap Krishna nagyon izgatottan rohant ki a kertbe odament a bambuszfához és a bambusz ezt kérdezte tőle: "Krishna, mi a baj?" Krishna azt válaszolta: "Valamit kérnem kell tőled, de nagyon nehezemre esik." A bambuszfa így szólt: "Mond meg nekem. Ha tudom, megadom." Erre Krishna kimondta: "Szükségem van az életedre. Ki kell, hogy vágjalak." A bambusz elgondolkodott egy darabig, azután ezt kérdezte: "Nincs más választásod? Nincs más megoldás?" Krishna azt válaszolta: "Nem, nincsen." A bambusz azt mondta, "Rendben, odaadom magam neked." Így Krishna kivágta a bambuszfát, lyukakat vágott bele és minden egyes vágásnál a bambusz fájdalmában sírt. Krishna egy csodálatos furulyát faragott belőle. És ez a furulya mindig vele volt, a nap 24 órájában Krishnával volt. Még a Gopig is féltékenyek lettek Krishna furulyájára. Azt mondták, "Látod, Krishna a mi Úrunk, de mi mégis csak egy kis időt tölthetünk el vele. Ő viszont veled ébred, veled alszik és te mindig vele vagy." Így azután egy nagy megkérdezték tőle: "Meséld el nekünk ennek a titkát. Mi a titka,hogy az Úr ennyire dédelget téged?" És a bambusz így válaszolt: "A titka az, hogy én belül üres vagyok. És az Úr tehet velem amit akar, akkor játszik rajtam, amikor csak akar és amennyiszer csak akar." Ilyen a teljes odaadás: amikor az Úr azt tehet veled, amit akar, amikor csak akar és az Ő akarata szerint. S tudjátok, ettől nem szabad félni, hanem csak oda kell hogy adjátok önmagatokat. És valójában ki ez az "önmagunk"? Ő maga!" Sri Swami Vishwananda