Egy történet a kitartásról

Swamiji egy történetet mesél: "Volt egyszer egy gazda, aki egy kis falucskában élt. Ebben a faluban nagy szárazság úralkodott; egyáltalán nem esett eső. A gazda elhatározta, hogy épít egy csatornát a folyótól a szántóföldjéhez és így még a teheneinek is lesz majd ivóvizük. Ezt mondta magában: 

"Megépítem ezt a cstornát és addig nem fogok pihenni, nem fogok enni, inni, amíg el nem készült.". Nekilátott az építkezésnek. Érte jött a lánya "Apám gyere enni, ebédidő van", de ő azt válaszolta "Nem, te csak menj haza. Először be kell fejeznem a csatornát, majd azután eszem.” A lány hazaérve elmesélte édesanyjának, mit mondott az apja. Ekkor az anya ment el érte és így kérlelte őt: "Úram, egész nap dolgozol, legalább öt percre hagyd abba a munkát, míg megeszed az ételt." De az ember ismét nemet mondott, mire a felesége tovább kérlelte. Végül a paraszt letette az ásóját és haragjában elkergette a feleségét “Hagyj magamra! Megmondtam neked: amíg nem fejeztem be a munkámat, nem mozdulok innen. Menj és hagyj békén!” Az asszony látta, hogy mennyire dühös a férje és nem fog tudni változtatni férje elhatározásán. Így hát csendesen hazaballagott. A paraszt tovább ásott. Késő estére elkészült a csatorna és a víz útját vette a folyóból a szántóföldje felé. Meghatottan leült, hallgatta a viz lágyan csörgedező hangját, nézte a vizet, amint az a szántóföldje felé folyik és ez nagy elégedettség töltötte el szívét. Azután hazament, hívta a feleségét és azt mondta neki, "Gyere ide és adj nekem dohányt. Rá akarok gyújtani." Nagy boldogan elfüstölte a dohányt, azután megmosakodott majd békésen elaludt. A szomszédja is próbált egy csatornát építeni a folyótól, de amikor eljött az ebéd ideje és a felesége hívta "Ùram, gyere ebédelni", először úgyan nemet mondott, de amikor a felesége újra meg újra kérlelte, engedett és az válaszolta "Jövök!"Tehát elment ebédelni, ebéd után pedig egy kicsit lepinhent, s mire eljött az este, az evésen és pihenésen kívül nem csinált semmit. Soha nem sikerült befejeznie a csatorna építését. Mit akar mondani nekünk ez a történet? Ha valaki teljesen elkötelezi magát egy út mellett, akkor bármilyen akadályok kerülnek az útjába, arra mindig "nem"-et kell mondania. A célod az Isten-megvalósulás, az Ön-megvalósulás. Amíg nem érted el a célodat, amíg nem jutottál el addig a pontig, hogy teljesen megbízol önmagadban és Istenben, addig szakadatlanul próbálkozz! Ne engedd, hogy bármi is az útadat állja!" Sri Swami Vishwananda