2017. március 17., péntek

Az elme elcsendesülésének fontosságáról


Paramahamsza Vishwananda az elme elcsendesülésének fontosságáról beszél:
"Nagyon gyakran az emberek arrogánsan viselkednek. Azt hiszik, hogy ök mindent jobban tudnak. Hangosan beszélnek, de keveset tudnak. Ismeritek a mondást, ugye? Az aki hangos, az keveset tud, és az, aki csendben van, az...? Az sokat tud. Aki nagyon sokat beszél, az nem sokat tud. És ez igaz: az, aki nem tud sokat, szeretné ha meghallanák őt, ezért emeli fel a hangját. De ha megnézel egy mestert, egy spirituális vezetőt, ők csak akkor beszélnek, ha szükséges. De a leginkább hallgatnak. Mint ahogy már ma reggel is beszéltem erről: a mester mindent megvizsgál és mindenre tud megoldást. Mert csak a csendben tud megérlelődni a megoldás. Megoldás mindenre van, de amikor az elme túl "hangos", képtelen meglátni a megoldást. Ha van egy problémád, megoldást keresel rá. Csak keresed, keresed és keresed úgy hogy majd belezavarodsz, míg végül azt nem mondod, hogy "Elegem van!" Felismered: A megoldás kézzel fogható volt, de nem láttad meg. Ilyenkor azt kérdezed magadtól csodálkozva, "Hogy hogy nem vettem észre?" Ez azért van így, mert az elméd túlpörgött. Tehát, amikor az elme túl aktiv, mint ahogy azt említettem, az ember azt hiszi magáról, hogy ő mindent jobban tud. Még ha nem is tudja, de azt hiszi magáról. Ilyenkor hová lesznek az alázat, az önátadás és a szeretet képességei? Nem vagyunk ezek tudatában! Ezért van az, hogy számos mester nagyon szigorú a tanítványaival szemben. Mint ahogy mondottam: Isten küldeni fog neked egy mestert és ha tényleg erős benned Isten utáni vágy és Isten feladatot szán neked, akkor egy olyan mesterre van szükséged, aki nyilegyenesen a helyedre tesz téged." Sri Swami Vishwananda

Nincsenek megjegyzések: