PV: "Természetesen vannak bizonyos betegségek amik előjönnek és karmához kapcsolódnak, de az a betegség, ami karmához kapcsolódik, abban benne van a gyógyulás lehetősége is. Ha felbukkan egy betegség, a gyógyulás is felbukkan. Nincs betegség, ami nem gyógyulhat meg. Persze ti annyira hisztek a gyógyszerekben és azok tudományos bizonyítékaiban, pedig ezek megölnek benneteket. Ti ezekre teszitek fel a hiteteket, de azok nem hisznek bennetek. Ti ezekre teszitek fel a hiteteket és hisztek benne, hogy meggyógyultok tőlük, de valójában nem. Még jobban ártanak. Annyi emberrel talalkoztam, akik jól érezték magukat, elmentek az orvoshoz, az orvos azt mondta ez és ez a betegségük és innentől kezdve minden rosszra fordult. Tényleg ez a karma? A karma gondoskodik a gyógyulásról is. Az elme szabadsága, hogy képesek vagytok szabaddá válni, de ehhez bölcsnek kell lennetek. Igazából meg kell hogy értsétek a betegségetek természetét, annak a gyökerét, annak az okát és ez persze nem kívül van, hanem belül. A betegség nem rajtatok kívül van, hanem tibennetek. Tehát hol fogtok rátalálni annak okára és annak orvoslására? Nem kívül, hanem belül magatokban. A külső világ vezetni fog, Isten segíteni fog azoknak, akik segítenek önmagukon. Ha csak ülsz és arra vársz hogy valaki majd segít neked, miközben te nem csinálsz semmit, ezt hívják lustaságnak. Igy senki sem tud fejlődni. Aztán meghalsz, majd újra megszületsz, majd újra úgyanaz történik, úgyanaz a rutin újra meg újra. Mint ahogy legútobb mondtam, amikor valaki az Úr Ráma-ról kérdezett. Nézd, a világot olyan tündöklőnek, olyan csodálatosnak találtad, azt hitted, hogy ez a világ boldoggá tesz téged és ezzel hitegetted magad életeken keresztül, hogy ettől meg ettől leszel majd boldog. És ezt a valóságot építetted fel magadban, igen, ha ezt meg ezt teszem, akkor boldog leszek, megfeledkezve arról, hogy az elmét teljességgel a májá (az illuzió) úralja. Az érzelmeidet a májá úralja, az intellektust a májá úralja. Az egyetlen, amit nem a májá úral, az a lelked, ami az igazi valóságod. Ha ebben a valóságban időzöl, tudva, hogy te az Atma (lélek) vagy, érintheti azt bármi is? Nem, semmi sem képes azt érinteni. Azért vagy itt, hogy elégesd a karmádat, azért vagy itt hogy befejezd a karmádat. Tehát betegség sokszor azért jön elő, hogy emlékeztessen. Mert nem akarjátok meghallani, amit Szvámidzsi mond, nem akarjátok hallani, amit xy mond, igaz? Mert azt hiszitek, hogy ti jobban tudjátok, hogy mi a jó nektek. Tehát meghozzátok a saját döntéseteket. ès ha úgy gondoljátok, hogy magatok döntötök, akkor a karma is ennek megfelelően fog hatni." (folyt.köv.)
Az alábbiakban Paramahamsza Vishwananda egyik beszédéből olvashatunk részletet, melyet Narasimha megjelenésének megünneplése alkalmából mondott. "Jai Gurudev! Ma ünnepeljük az Úr Narasimha Dev körülbelül 30 000 évvel ezelőtti megjelenését. Mint tudjátok, Isten mindig megvédi híveit és különfbőző formát ölt, hogy védelmezze a bhaktáit. (híveit). Így Narasimha Dev oroszlánként jelent meg, illetve félig oroszlán és félig ember formát öltve teljes isteni mivoltában jelent meg. Amiért pedig eljött a követkető: Volt egy démon akit Hiranyakashipu-nak hívtak. Imádkozott és megkapta az áldást, hogy semmi sem lesz képes megölni őt - sem egy fegyver, sem Isten, sem pedig egy állat. Így az áldás által legyőzhetetlenné vált. Azt az ígéretet is megkapta, hogy nem lehet őt megölni sem nappal, sem pedig éjszaka. Mi maradt még hátra? Az áldás révén úgy tünt, hogy halhatatlanná vált. A hívőket elkezdte zaklatni: ha meglátott egy istent ábrázóló szobrot, azt elvette az oltárról és helyébe a saját képmását tette. Egyébként mindketten, Hiranyakashipu és fiútestvére is, Hiranyaksha eltávolították az Istent ábrázóló szobrokat és kényszerítették az embereket, hogy hozzájuk imádkozzanak. Látva mindezt, az akkor élő hívő emberek fohászukkal Narayana-hoz fordultak: " Úrunk, várunk Téged, mikor jössz el? Azt ígérted nekünk, hogy bármikor ha a bajban hívjunk Téged, eljössz a mi megmentésünkre." Tudjátok, Isten mindent a maga idejében tesz meg. Néha ezt nehezen értjük meg. Pedig nem marad más, minthogy higgyünk az Ő akaratában; higgyünk abban, hogy bármit is tesz, az helyes." Sri Swami Vishwananda
PV: "A karma természete. Mi a karma? A karma mindaz, amit teszünk az életünkben, beleértve a jelenlegi éltünket is, de úgyanakkor a múltbéli karmáink is kötnek minket. Ezt még a halál sem tudja elpusztítani. Mert amit elmúlt életeidben elkövettél, azon keresztül kell menned, akár akarod, akár nem. A kérdés a betegségek természetéhez kapcsolódik. Minden attól függ, hogy milyen fajta betegségről beszélünk. Tudjátok, manapság nagyon sok betegség annak a függvénye, hogy mit eszünk. Tehát nem lehet mindenért a karmát okolni. Ha mérget veszel a szádba, nem mondhatod, hogy 'igen, tudom, hogy mérget veszek a számba, ez az én karmám'. Tehát nem lehet mindenért a karmát hibáztatni, ha szememet eszel. Ez a te butaságod. Ha ezért a karmát hibáztatod..., mert nagyon gyakran a spiritualitás mezején ez történik: ha nem akarsz valamivel szembesülni, találsz egy kifogást és azt mondod, 'ez az én karmám', vagy ' ez az illető karmája.' De ez lustaság. Ha elemzed a saját életedet, felismered, hogy honnan ered a betegséged természete. Először is onnan, ahogy gondolkodsz. Az elméd határozza meg az életedet. Manapság, annyi aggodalom van az emberekben, annyi fajta félelemhez ragaszkodnak és igazából nem akarnak fejlődni. Gyerekkoruk óta arra tanítottak, hogy félned kell ettől, félned kell attól. Tehát az egész életed egy halom félelemből áll. Felépítettél magad körül mintegy kokont, a saját világodad, hogy is mondjuk, a komfortzónádat (kényelmi zóna). És félelemből nem hagyod el a komfortzónádat. De ez a komfortzóna mennyire kégyelmes? Ez egyben mérgez is téged. Mert emberi lényként nem ez az igazi természeted. A lélek természete nem ebben a komfortzónában van. Magának az elmének lehet egy komfortzónája, a testnek lehet egy komfortzonája, de a léleknek más a komfortzonája. A lélek komfortzónája a szabadság. A szabadság amiről most itt beszélek, nem a megszabadulást, a mukti-t jelenti. A lélek szabad. Hasonlóképpen, amikor a lélek leszületik, nem kap meghivót hogy mikor kell jönnie és úgyszintén nem, hogy mikor kell eltávoznia. Ő mindíg szabad. Viszont az, hogy hogyan éled az életed, amikor itt vagy a földön, az az elme nyomorusága! Tehát a karma nem csak a múltból adódik, hanem a mostból, abból hogy hogyan éled az életed, hogy hogyan gondolkodsz önmagadról, arról, hogy ki vagy valójában, ez nagyon fontos! (folyt.köv.)
Kérdés: Mi a legjobb módja annak, hogy felülkerekedjünk a szomorúságon? Csináljunk úgy, mintha minden rendben lenne, engedjük szabadjára az érzéseinket és figyeljük meg azokat?
Paramahamsza Vishwananda: Mint ahogy azt már korábban mondtam, amikor egy szomorú pillanatot vagy érzést élsz át magadban, vagy valami rosszat érzel belül, fontos, hogy időd végy magadnak és befelé figyelj, menj le annak gyökeréhez és kiváltképp ismerd fel, hogy mi az és miért érzel így. Mert amikor ide leszületsz, különféle úton tapasztalod meg a világot, ami azt jelenti, hogy a lelked tanul, a lelked érzékel és mindent megfigyel. Tehát, amikor szomorú vagy, végy magadnak időd és tényleg vonulj vissza. Fontos hogy időről időre elkülönüljünk, tudjátok, amikor csak magadban vagy és Istennel. De ez ne tartson túl sokáig. Amint vége a szomorúságodnak, lásd megint az ötömteli életet. Mivel az élet Isten legnagyobb ajándéka, tele van úgyszintén örömteli pillanatokkal, ne feledkezz meg erről. Tehát időről időre nyisd ki az elme ablakát és engedj be friss levegőt és akkor tényleg élvezd az életet - itt belül a szívedben- élvezd annak minden pillanatát és értékeld, hogy élsz és megvalósíthatod Istent... légy szeretetteljes ... értékelj minden pillanatot... van két lábad, kezed, minden tökéletes... nem vagy beteg ... légy egyszerűen boldog! Képzeld el, ha mindez nem lenne ...milyen lenne az életed ? 🌷
'Az igazi közelségnek nincs köze térhez és időhöz. Érezz engem napjában legalább egyszer olyan intenzíven, amilyen intenzíven csak lehetséges, és meg fogsz lepődni, hogy a távolság közted és köztem eltűnik.' Parmahamsza Vishwananda
„Az évszázadok során sok tanító, szent és bölcs élt. Az üzenetük lényegében mindig ugyanaz volt, csak különböző szavakba, nyelvekbe és hagyományokba burkolva. Amit mi ebben a világban hiányolunk, az nem Isten megtapasztalásának tanítása, hanem az emberi akarat. Az, hogy valóban a tanítások szerint éljenek az emberek és azokat a gyakorlatba átültessék. Isten mindig jelen van. Amikor a Nap besüt az ablakon, rajtunk múlik, hogy elhúzzuk a függönyt és kinyissuk az ablakot.“- Sri Swami Vishwananda
PW: "Csak egy levelet írt neki. Azt írta, 'Tudod, az amit elértél és az, aki ma vagy, azzal, hogy hajtottalak, azt mondod, hogy szigorú voltam hozzád, hogy összezavartalak, meg hogy mindíg csak nekem volt igazam,...de azt sohasem vetted észre, hogy mennyire szerettelek. Sohasem vetted észre, hogy mennyire törődtem veled, és amit igazából tettem az az, hogy erőssé tettelek. Az, ahol ma állsz, az azért van, mert ilyen voltam hozzád. Ha nem így tettem volna, ma nem lennél az az ember, aki vagy, erős és független. Mert én mindíg azt gondoltam, ha valami történik velem, nem kell hogy bárkitől is függj. Szabad lehetsz. Ezért tettem azt, amit tettem. A lány elolvasta a levelet,de tudjátok, ha valakinek más van a fejében, mégha a levél nagyon megható is, nem érzékeli.. A fiú balesetet szenvedett és meghalt. Évek múlva a lány kezébe került megint a levél, elolvasta és felismerte, ahogy visszatekintett a saját életére, ami a levélben állt, az teljesen igaz volt. Ekkor egy végtelen megbánást érzett. Tudjátok az emberek sokszor meggondolatlanul cselekszenek. Megbántják mások szívét, anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Úgyanígy, neki is megvolt mindene ahhoz, hogy boldog legyen, de nem akart soha boldog lenni. Soha nem vette észre a szeretetet, amíg azután már túl késő volt. Úgyanígy van a spirituális úttal is. Amikor Isten szólít téged a spirituális útra, azt jelenti, hogy megértél rá. Ha nem így lenne, Isten nem szólítana meg, nem hozna a Gurud lábaihoz. Mert mélyen belül készen állsz. De készen állni nem csak azt jelenti, hogy 'O, van Gurudevám', ennyi. Nem! Erőssé kell válnod. Belül. És ez nagyon fontos. Ennek a hitnek erőssé kell válni benned. És erősen ki kell tartanod amellett, amit érzel magadban. Máskülönben, ha ezt egyszer elveszíted, nem csak ebben az egy életben érzel megbánást, hanem végtelen sok élet megbánása következik. És ez az, amit emberek sokszor elmulasztanak az életük során. Tehát nagyon fontos, hogy először is tarts ki amellett, amiben hiszel, és semmi se legyen képes ebből kimozditani."
PW: "Nem lehet kerülni az embereket, amikor a spirituális útra lépsz. De egy dolgot jegyezzetek meg: először is a spirituális családoddal kell felépítened a kapcsolatot. Ennek erősnek kell lennie. Azután lehetsz kint a világban. Mert a világ kint mindíg megpróbál megtériteni, megpróbál megváltoztatni, azt hangoztatva, hogy tévedsz! Igy működik a világ. Valaki megkérdezte tőlem, hogy mi az, ami a leinkább meglep engem? Ami először is is a legjobban meglep, az az emberek ostobasága. Mert mindent tudnak, és mégis újra meg újra ugyanazokat az ostoba hibákat követik el. A másik, ami meglep, hogy emberek milyen gyorsan képesek változni, amikor a saját hasznukról van szó. Ez pedig képmutatás. Ezért nagyon fontos, hogy a tanítvány (devotee) először is erős legyen és tudja, hogy mi az ő útja, hogy semmi se legyen képes megingatni. Semmi se legyen képes elmozdítani. Mert a hit, amely meginog, az nem jó! Épp ezért kezdetben nagyon fontos, hogy erős legyél az utadon, légy eltökélt önmagadban. Mert tudjátok, amikor a spitituális útra léptek, - ti ezt mindannyian nagyon jól tudjátok, - ki lesz az első, aki azt mondja, hogy rossz úton jársz? A családod, igaz? Először is a szüleid, mert vélemyényük szerint ez más, mint amit ők ismernek. Ezzel nincs semmi baj, csak hogy nem akarják megérteni. Ők lesznek az elsők, akik ellenzik. Tehát mi fog történni? Mi zajlik ilyenkor benned? Kire fogsz hallgatni? A belsődre, ami szólít, vagy ami kívül történik? Igazából ki a te szülőd? Az, aki belülről szólít, az igazi szülő, vagy a külső szülő? Hány szülőd volt már ezidáig? Értitek? Ennek világosnak kell lenni! Ezen a ponton sokan elbuknak. Elmesélek egy történetet. Volt egy nagyon egyszerű falusi lány. Nem volt egyáltalán iskolázott. Beleszerett egy fiatal városi fiúba. Ő tanult volt, egy sikeres üzletember. Amikor a fiú látta a lány vonzalmát iránta, udvarias volt, mondjuk így, úriember módjára nem akarta a lányt megbántani. Mit tett? Belegyezett, hogy a lánnyal összekerüljön, így összeházasodtak, a lány a városba költözött. Ezután a fiú elkezdte a lányt tanítani, azt akarta, hogy a lány önállóvá váljon, hogy erős legyen. Mert falun élni egy dolog, de a városban élni az egy másik dolog. A fiú azt akarta, hogy a lány önmagában erős legyen. De ahhoz hogy valaki erőssé váljon, az kedves szavakkal nem vezet sikerre. Az történt, hogy a fiú egy idő után elkezdett szigorú lenni a lánnyal. Mindig ellentmondott annak, amit a lány mondott. És megmondta neki, hogy min kell változtatnia. A lány elkezdett tanulni és fejlődött. A lány tehát tanult és persze a fiú mindíg mellette állt, mindig számithatott rá. Mindig ott volt a számára, támogatta őt, sarkallta őt. De ezt a lány sosasem vette észre. A lány szemében, minden, amit a fiú csinált, rossz volt. Néhány év elteltével a lánynak elege lett. 'O, te mindig azt mondod, hogy te jobban tudod, hogy hallgassak rád és ehhez hasonlók.' Elege lett. Mit tett? Rácsapta az ajtót. Befejezte vele, benyújtotta a válást. Vége! Könnyedén véget vetett a dolognak. A fiúnak annyira összetört a szíve, depresszíóba esett. Csak egy levelet írt a lánynak. (folyt.köv.)
"Kérdés: Amikor szévát (seva=önzetlen szolgálat) végzünk, mit tehetünk azért, hogy az ne az egónkat erősítse?
SV: "Amikor szolgálsz, legyen az bármilyen szolgálat, itt Krishnára kell utalnunk, arra, amit a Gitában mondott. Amikor Krishna és Ardzsuna ott álltak a harcmezőn és mindkét oldal felsorakozott, készen a harcra, Ardzsuna nem akart harcolni. Mit mondott Krishna Ardzsunának?
Krishna azt mondta, “Helytelen harcolni”. Igen, “Mert ha harcolsz, a pokolra jutsz. De harcos vagy, ezért harcolnod kell és ha harcolsz, valószínűleg akkor is a pokolra kerülsz.” Dilemma, igaz? Ez az a rész, amikor Bhagavan Krishna a Karma Jógáról szóló tanítását adta át. Azt mondta Ardzsunának, hogy harcolnia kell, ám a mód, ahogyan harcol, azon van a lényeg. Mit mondott? “Harcolj, és közben elmédet irányítsd rám.”
Tehát, amikor szolgálsz, akár segítesz valakinek, akár dolgozol, csak Rám gondolj. Így az ego nem tud felülkerekedni. Tudjátok erről szól az egész spiritualitás: óvakodni kell a büszkeségtől és az egótól. Nagyon gyakran, akik a spirituális úton vannak, a spirituális büszkeség előjön bennük. Azt hiszik magukról, hogy ők mindenki másnál többre valók. Ezzel gyakran találkozol a spirituális úton, mert nincsenek vele tisztában, hogy a spirituális út része az alázat.
Tehát Bhagavan Krishna azt mondta “Ha azt hiszed magadról, hogy te vagy a cselekevő, sohasem fogod elérni az önmegvalósulást”. Mert mi a Kriya? Amikor Isteni mivoltodnak folyamatosan a tudatában vagy, igaz? - bármit is teszel. Ez azt jelenti, hogy nem csak amikor szolgálsz, hanem bármit teszel a nap folyamán, az Kriya. Amikor tudatában vagy annak, hogy bármit, amit teszel, azt Isten teszi általad, így a büszkeség nem fog tudni felülkerekedni benned."
Paramahamsza Vishwananda a Darshan-ról beszélt egy alkalommal:
"Mindig valamiben részesülsz a tanító jelenlétében, még ha a tanító rád sem néz, vagy nem beszél veled. Mindig kapsz, mert lelked Isten szeretetében elmerül. Ebben a szeretetben minden benne van. Mindig mondják nekem: 'Szeretnék veled beszélni.' Ismerős, úgye? 'Csak röviden, egy percet lehessek veled.' És van úgy, hogy azt válaszolom: 'Késöbb, késöbb.' Van úgy, hogy ez a késöbb nem jön el olyan gyorsan. De tudjátok, amikor Darshan-ra jöttök, sokkal többet kaptok, jóval többet, mint amit az elme képes lenne felfogni. Az, amit kapsz, lehet, hogy számodra csupán egy érintésnek tünik, de az jóval több annál, amit szavakban ki lehet fejezni, hisz a szavak korlátoltak. Mégha a következö három dolog köt, ezek pedig az elme, az anyag és a szellem - e három olyan mint egy kötél három szála. Az amit Darshan során kapsz, az a benned lévő tudás infuziója, de ehhez el kell csendesítened az elméd. Ezért mondom mindíg: 'Csendesítsd el az elméd és tárd ki a szíved." Amíg nem nyilt meg teljesen a szíved, addig, amíg éned nem csendesült el, mindíg csak a kereső maradsz. De ne kívűl keress, hanem belül magadban. Próbáld meg elcsendesíteni az elméd. Próbálj meg elmélyülni magadban. Meg fogod látni akkor, hogy mit kaptál." Sri Swami Vishwananda
Szvámi Anashuyananda öt napos programsorozata véget ért. Beszéljenek a képek. Szatszang, sok-sok beszélgetés, Yagna (tüzszertartás), közös kirándulás és mantrázás, OM Chanting, közös zenélés! Köszönjük mondenkinek a részvételt és a helyi szervezöknek az önzetlen szévát!
„Mindennemű vágyakozás fájdalomhoz vezet, mert az egyetlen igaz vágy, az igazság, amit szívünk akar, az Isten Igaz Szeretete. És 'Isten Igaz Szeretetét' csakis a szívünkben találhatjuk meg. Elmehettek egy Mesterhez, és a Mester meg tudja mutatni nektek az utat. De az már rajtatok múlik, hogy igazán vágyakozzatok Istenre, hogy valóban áhítsátok Istent.“
"A spiritualitás nagyon egyszerü" - mondja Paramahamsza Vishwananda. " NEM SZABAD aggódnod. Ezt az jelenti: Lazíts! Ez pedig azt jelenti, hogy Ne higgyj a gondolataidnak. Mert a gondolataid mindig aggódnak valami miatt. Bízz Istenben, mert igazából mindent Ő csinál."
Részlet Paramahamsza Vishwananda beszédéből a Feltámadás ünnepének alkalmából: Jézus nem azért jött el, hogy csak néhány embert vezessen. Minden Nagy Mester azért születik le a Földre, hogy az egész emberiséget vezesse, megmutatva az utat önnön igaz énünkhöz. Segítik felismerni, hogy mindannyian része vagyunk ennek az isteni energiának. Valamennyien ugyanazon szeretet óceánjából származunk és ugyanebbe a szeretet óceánjába térünk majd vissza.
A szereteten keresztül ünnepeljük Krisztus feltámadását, ami végbemegy bennünk is. Ez a legfontosabb, hogy felismerjük: Krisztus mindig velünk van, minden percben, minden pillanatban - akár gondolunk Rá, akár nem! Ő velünk van. Mindig megfoghatjuk a kezét." Sri Swami Vishwananda